Tommy Bolin - Private Eyes (2013 Japan Blu-spec remaster) BSCD2 (Blu-spec CD2)
Termék leírás:
Tommy Bolin gitáros, énekes, zeneszerző már tinédzserkorában egy American Standard nevű iskolazenekarban játszott.
Profi pályafutása az Ethereal Zephyr együttesben kezdődöt, mely jogi problémák miatt Zephyr-re rövidítette a nevét. Már így jelent meg 1969-es bemutatkozó albumuk is, a kevés pszichedelikus rockkal fűszerezett, erőteljes női énekkel megvadított blues lemez, mely mára alapművé nemesült.
A Zephyr 1971-es második albuma, a címe Going Back Colorado után Tommy kiszállt, hogy 1972-ben, 20 évesen megalakítsa a fúziós jazz-rock-blues Energy zenekart. Bár a banda akkor nem adott ki lemezt, a szűnni nem akaró Bolin láz miatt utólag több felvétel is megjelent posztumusz albumokon (The Energy Radio Broadcasts 1972; Tommy Bolin Energy; Live in Boulder / Sioux City 1972) .
Világhírt a Mahavishnu Orchestra dobosának, Billy Cobham-nek 1973-as első szólólemezének, a korszakalkotó Spectrum album gitárosaként szerzett magának.
A Spectrum után Tommy Bolin felkapott gitáros lett, aki nem csak egy minden stílusban maradandót alkotni képes gitárfenoménként lett elkönyvelve, hanem jobbnál-jobb előadóktól kapott lehetőséget a kibontakozásra.
Többek között ő gitározta fel a legendás jazz rock / funk rock James Gang két legerősebb albumát (Bang 1973, Miami 1974); valamint a Weather Report egykori dobosának, Alphonse Mouzon-nak az 1974-es, óriási hatású fúziós jazz rock szólóalbumát, a Mind Transplant-et; vagy a kanadai hard rock / heavy metal legenda Moxy 1975-ös bemutatkozó lemezét is.
1975-ben jött el az ideje az első szólóalbumnak, a Teaser-nek, melyen a korszak olyan jelentős előadóművészei működtek közre, mint Glenn Hughes, Phil Collins, Jeff Porcaro, Jan Hammer, David Foster, Stanley Sheldon vagy David Sanborn. A Szabó Gábor szabadságát idéző, a stílusok és hangulatok között bártan barangoló album a zenetörténet egyik legnagyobb teljesítményének bizonyult. Mára gyakorlatilag a Teaser összes dala örökzölddé nemesült, melyek ifjú zenészek ezreinek mutattak már utat, sőt mutatnak ma is...
Tommy még a Teaser munkálatai alatt felkérést kapott, hogy legyen Ritchie Blackmore utodja a Deep Purple gitárosi posztján. Érdekesség, hogy az első jelölt Clem Clempson volt, aki olyan zenekarokban játszott korábban, mint a Humble Pie, a Colosseum, vagy a Greenslade. Azonban elsősorban a Spectrum hatására Tommy Bolint lett a befutó, akinek bluesos, jazzes stílusa nagyon megtetszett az együttesnek.
A Teaser erejét és hatását mi sem szemlélteheti jobban, mint hogy első alkalommal forult elő, hogy egy Deep Purple turné műsorába fix tételként bekerültek valamelyik zenekari tag szólóalbumának dalai.
A Bolin-Lord-Paice-Coverdale-Hughes Deep Purple felállás (Mark IV) 1975 júniusában szilárdult meg. A bemutatkozó Come Taste The Band címet kapott LP októberben jelent meg, és érezhetően erősen a funk és a blues befolyása alatt készült, de több hard rockos pillanatot tartalmaz, mint elődje, valamint jobb kritikákban is részesült. A Gettin' Tighter és a You Keep On Moving a koncertek állandó darabjává vált, az instrumentális Owed to 'G', pedig egy különleges tisztelgés George Gershwin előtt.
Tommy Bolin pályafutásának és életművének 1975-ös csúcsévét utólag több kiadvány is feldolgozta. A próbatermi felvételekés demól nagy része hivatalos formában is kiadásra került a Teaser 3 CD-s, illetve a Come Taste The Band 2 CD-es deluxe, illetve jubileumi kiadványain. A Teaser jam sessionjeit és outtakejeit tartalmazó archív Whips And Roses I-II kiadvány mellett szintén figyelemreméltó és egyedülálló a Deep Purple történetében, hogy a Bolinnal készült 1975-ös jameket és próbatermi felvételeket 2000-ben önálló kiadványokon (Days May Come and Days May Go - The California Rehearsals Volume 1; 1420 Beachwood Drive - The California Rehearsals Volume 2) osztotta meg a közönséggel a Purple Records...
A Come Taste The Band megjelenését követő Deep Purple turné 1975 végén indult. Sajnos a drogfüggő Tommy Bolin a turné alatt olyannyira belőtte magát, hogy nem tudta a bal kezét mozgatni. A koncertek lemondása azonban további botrányokat okozott volna, így a színpadon Bolin csak a legegyszerűbb akkordokat tudta lefogni, a szólókat pedig Jon Lord játszotta. Ez az állapot hallható az 1977-ben utólag megjelent Last Concert in Japan LP-n, illetve az ennek kibővített anyagát tartalmazó 2001-es This Time Around - Live in Tokyo című dupla CD-n - a felvételek 1975. december 15-én Tokióban készültek. Ugyanennek a fellépésnek az anyagából készült, az 1985-ben napvilágot látott Rises Over Japan videó-kazetta és a 2011-es Phoenix Rising BD/DVD is.
Az 1976-os amerikai turnén Bolin keze már rendbe jött. A sorozat legemlékezetesebb előadása a californiai Long Beach Arénában volt 1976. február 27-én, ennek anyagát felvették a King Biscuit Flower Hour című rádióműsor számára. A felvétel kalózváltozata On The Wings Of A Russian Foxbat címen körbejárta a Földet és hamar a Deep Purple rajongók egyik kedvenc koncertalbumává vált. A tartós sikerre való tekintettel az anyag később -két változatban- hivatalosan is megjelent. A Live At Long Beach 1976 és a Live In California '76 című kiadványok egyaránt kiegészültek az 1976 márciusi springfieldi koncert néhány felvételével.
Miután 1976 márciusában a Deep Purple feloszlott, Bolin belefogott második szólóalbumának a Private Eyes című album felvételibe, mely a Teaserhez hasonló, megérdemelt sikert aratott.
Utolsó turnéját 1976 második felében, az egyszerűen csak Tommy Bolin Band nevű kísérőzenekarával játszotta végig. Majd a december 3-ai előadás után nem sokkal -kábítószer túladagolás miatt- rosszul lett. Másnapra elhunyt...
A rock, jazz, funk, blues és latin zenék szerelmesei azóta is ápolják az idejekorán elment gitáros emlékét. Szinte minden évben előkerül valamilyen archív felvétel, készültek és készülnek tribute albumok, az Egyesült Államokban pedig időről-időre megrendezésre kerül egy-egy Tommy Bolin emlékkoncert is.
A klasszikus album 2013-as japán újrakiadása nagyfelbontású Blu-spec CD2 formátumban került a boltok és a gyűjtők polcaira. A komoly hifistáknak szánt kiadvány kompatibilis a hagyományos CD-lejátszókkal, de sokkal jobb hangélményt nyújthat.
A Blu-spec CD2 nem más, mint a CD következő generációja, mely már alkalmazza a Phase Transition Masteringet, mely technológia a Blu-ray Disc-hez lett kifejlesztve.
Tommy Bolin – guitars, keyboards, vocals, piano
Reggie McBride – bass guitar, vocals
Mark Stein – keyboards, vocals
Carmine Appice – drums
Bobby Berge – percussion, drums
Bobbye Hall – percussion
Norma Jean Bell – percussion, vocals, saxophone
Del Newman – string arrangements
1. Bustin' Out for Rosey 4:24
2. Sweet Burgundy 4:13
3. Post Toastee 9:03
4. Shake the Devil 3:47
5. Gypsy Soul 4:05
6. Someday Will Bring Our Love Home 3:05
7. Hello, Again 3:39
8. You Told Me That You Loved Me 5:15