Vajay Zsófia - Bombera Krisztina: Budapest Bár - Örömzene könyv
Termék leírás:
Eredeti ár: 4990,- Árengedmény: 60%
Hogy újraéleszthető-e a kávéházi cigányzene a 21. században? Hogy hogyan hat egymásra ennyiféle kultúra és zenei irányzat? Hogy meddig és merre tart a Budapest Bár története? Hogy milyen egy próba, mi zajlik a színfalak mögött. Hogy miből támadnak és hogyan oldódnak meg a konfliktusok. És még sok-sok minden.
A zenekar első öt évét bemutató riportkönyvben a zenekar tagjai és legközelebbi munkatársai meglepően őszintén mesélnek minderről, tükröt tartanak maguknak és egymásnak is. Aki elolvassa az Örömzenét, úgy érezheti magát, mintha egy asztalnál ülve beszélgetne a Budapest Bár tagjaival. Mindenki mindenhez hozzászól, de egyáltalán nem ért mindenben egyet a másikkal. Nem kímélik egymást a csapat tagjai, de a legszigorúbb kritikában is ott a humor, az egymás és a muzsika iránti szeretet és tisztelet.
A könyv 25 fejezetében nemcsak a Budapest Bár tagjainak portréja rajzolódik ki. Nyomon követhető egy új hangzás, a lemezek, koncertek, színházi előadások születése, a dalok története. Szóba kerülnek a gyerekkori zenei élmények, a dalszövegek titkos üzenetei, a generációkon átöröklődő tehetség és hagyomány, a gátlások, az előítéletek és az elfogadás. Mindezt közel négyszáz fotó illusztrálja, amelyek többsége ebben a könyvben látható először.
Egy muzsikáról szóló könyv természetesen nem jelenhet meg zenemelléklet nélkül. Meglepetésként öt vadonatúj Budapest Bár-duett készült az Örömzene olvasóinak. Az új számok letölthetők a kötet végén található egyedi kód segítségével.
Fülszöveg:
BOMBERA KRISZTINA televíziós újságíró, riporter, műsorvezető:
„Az egész úgy kezdődött, hogy egy Budapest Bár-tévészereplés után a Robi kicsit tovább maradt beszélgetni a szerkesztővel (Zsófival) meg a műsorvezetővel (velem), mi pedig másfél óra alatt könnyesre nevettük magunkat. Robi elmesélte, ki hogyan került a csapatba. Mintha a brémai muzsikusok találkozásának és vándorlásának történetét hallgattuk volna, persze azzal a különbséggel, hogy a Budapest Bár művészei nem számkivetett csavargók, hanem ismert és sikeres művészek a saját területükön.
Micsoda furcsa régi álmok valósultak meg a Bárosok életében ezzel a zenekarral! Szűcs Krisztián végre felteheti a kérdést: nem láttátok valahol az autóstáskámat? Lovasi András végre lehet úgy érzelmes-szerelmes, ahogy sem az életben, sem rockerként nem teheti meg, mert ciki lenne. Ferenczi Gyuri, a legcigányabb magyar, odaadja a szívét is a magyar nótákért. A saját zenekarában széttorzított hangon „éneklő” Keleti Andrásról kiderül, hogy Jávor Pál reinkarnációja. Mennyi kulturális és ízlésbeli különbség, mennyi ugratás, sértődés, kibékülés, zenei kultúrák egymásra találása!
S hogy ki a legrosszabbul öltözködő a csapatban? Kit hívnak pálcika magyar gyereknek és kit meztelen magyar gyereknek? Ki próbálja a leghajmeresztőbb számok feldolgozására rávenni a zenészeket? Hogy miért vallanak be bármit a zenekar tagjai, ha Trabant zenével kínozzák őket? Mindent megtudhatnak, ha elolvassák az Örömzenét!”
VAJAY ZSÓFIA televíziós újságíró, szerkesztő-riporter:
„Első hallásra beleszerettem a Budapest Bár muzsikájába. Önző módon többször is meghívtam őket televíziós műsorokba, így jött létre az a bizonyos átnevetett beszélgetés Robival és innen az ötlet: könyvvé kéne gyúrni ezeket a történeteket, hadd tudja meg mindenki, milyen színes és szeretnivaló emberek játsszák ezt a régi-új örömzenét.
Az interjúkészítés aranyszabályai gyorsan megdőltek, az egy-két órásra tervezett munkatalálkozók rendszeresen éjszakába nyúló baráti vacsorákká változtak. Mindenkivel külön-külön ültünk le, végül mégis egy nagy közös beszélgetéssé álltak össze a riportok. Mintha valamennyien egy asztalnál üldögélnénk, és hol viccelődve, hol véresen komolyan diskurálnánk egy pohár ital mellett a nemrég megnyílt Budapest Bárban.
Egy igen népes, mediterrán családba csöppentem. Itt nem számít sem a hírnév, sem a származás, sem a világnézet: szeretik, tisztelik és elfogadják egymást.
A napi bosszúságok és morgások persze itt is ugyanúgy lezajlanak, de ezt a zenekart nagyon erős kötelék tartja össze: szenvedélyük a muzsika, és persze ott a közös gyerek: a Budapest Bár produkció.
A rajongók joggal irigyelhetnek, különleges élmény végigélni egy ilyen zenei csoportterápiát. Tartozunk nekik annyival, hogy mindent elmeséljünk, amit a Budapest Bárról megtudtunk. Azaz majdnem mindent, hiszen azt tanultam a zenekar új operett-előadásból, hogy amiről nem lehet beszélni, azt hallgatni kell!”
Tartalom:
"Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte..."
Így született a Budapest Bár 8
"Könyörgöm, de sokat húztam valaha régesrég"
A kávéházi cigányzene tegnap és ma 18
"Ennél nagyobb élmény sohasem kell nekem"
Farkas Róbert: 36
"Megidéz egy szellemet, amit megfékezni nem lehet"
Kiss Tibor: 46
"Kiégett neoncső, hadd napozzak fényednél"
Szűcs Krisztián: 56
"Váljunk el szép csendben, mint hét jó barát"
Szalóki Ági: 65
"Énnekem Pesten minden ház egy-egy koncertterem"
A koncertező zenekar 72
"Elégni se fáj, meghalni se kár egy mámoros pillanatért"
Németh Juci: 86
"Dallamot adsz és ritmust"
Farkas Mihály: 96
"Sajnos ez a sikk belőlem mindig kilóg"
Keleti András: 104
"Kiszól a színkörből a zene, ragyog a babám két szép szeme..."
A Budapest Bár színházi előadásai 114
"Bár egy kis muzsikus vagyok, de búsuljon a ló!"
Frenk 130
"Legyen szving vagy boogie vagy mambó-láz, neki mindegy, bármit lazán kiráz..."
Kisvári Ferenc: 140
"És ha tintám megitták a verseim, majd csillagfénnyel írok levelet"
Rutkai Bori: 148
"Egyszer még hadd muzsikáljak, szívemből, úgy igazán"
Kollár-Klemencz László: 158
"Az egész világ szíve dobog benne"
Lemezek, külföldi vendégek és a fogadtatás 170
"A boldogságot megköszönöm szépen"
Ferenczi György: 180
"A wurlitzer modernebb, de engem mégse ver meg"
Ökrös Károly: 190
"Sokkal jobb tudni, hogy valaki vár rám"
Behumi Dóri: 198
"Az emlékünk majd sok-sok emberöltőn úgy ragyog, mint a fénylő napsugár"
Dalokba kódolt történelem, avagy a Budapest Bár a zsinagógában 208
"Haloványul bennem a bánat..."
Lovasi András: 216
"Nékem csak Budapest kell"
Farkas Richárd: 228
"Korhely ördög sosem járt itt, mert mindig nagy rendet tart a pokolban"
Gáncs Andrea: 236
"De azért néha van olyan téma, amely a lelkünkbe tép"
Előítéletek, konfliktusok, alkalmazkodás és elfogadás 244
"Ki tudja, mi vár ránk"
Merre tart a Budapest Bár? 254