Deep Purple - Paris 1975 (2012 remaster) 2CD
Termék leírás:
A Deep Purple 1968-ban alakult. A banda a hard rock stílus egyik legismertebb és legnagyobb hatású zenekara, melyet sokan a Led Zeppelin és a Black Sabbath mellett a heavy metal előfutárának tartanak. Az együttest ugyan hard rock zenekarként tartják számon, emellett azonban több zenei stílus is megtalálható a zenéjükben. A 60-as évek végén készült lemezeiket a progresszív rock, a pszichedelikus és blues-rock, a klasszikus zene, valamint a korszak popzenéje jellemezte. Az 1970-es évek elején készült albumaikkal egy keményebb zenei világ felé fordultak, mely révén a világ egyik legnépszerűbb hard rock zenekarává nőtték ki magukat. A hard rock korszak lecsengésével következett a fúziós jazz rock, illetve soul és funky elemekkel is gazdagodott művészetük.
Mit mond a Deep Purple együttes neve? Legtöbbünknek azt, hogy a Led Zeppelin, The Who és a Black Sabbath együttesekkel ezt a zenekart tartják a heavy rock műfaj egyik alapítójának. A Deep Purple befolyásolt sok fiatalt a '70-es - igen, akkor hangosan - legendás években. Több mint 100 millió albumot adtak el világszerte, koncertjeik látogatottsága teltházat eredményezett amerre jártak. Az earMUSIC most kiad egy exkluzív, 10-részes sorozatot. Az újrakiadásokkal együtt 2013 előtt végül egy régen várt új Deep Purple album is megjelenik.
A tíz fokozatosan megjelenő ritkaság exkluzív digipak borítóval, új grafikával kerül forgalomba minden rajongó örömére. Az újrakiadás sorozat az 1975-ös évvel kezdődik . Ennek első része a Stormbringer turné párizsi koncertje. Ez a fellépés több volt, mint egy egyszerű koncert, ez egy zenetörténelmi pillanat volt: gitáros Ritchie Blackmore ebben az évben elhagyta a zenekart, és megalakította a sikeres Rainbow névre hallgató rock bandát. 1975. április 7-én a legendás harmadik felállással lépett színre a Deep Purple, ez volt az utolsó együtt töltött idő a David Coverdale, Glenn Hughes, Ritchie Blackmore, Jon Lord és Ian Paice közreműködésével.
A fellépésen ez formáció annyira lelkesen, energikusan játszott, ami ritkaságszámba ment a DP történetében is. A 2 CD-n hallani, hogy a zenekar örömmel játszott. Terjedelmes dob és gitárszólók, meglepő improvizációk hallhatók ezen az élő felvételen. A jelen vágatlan verzió a teljes koncertet tartalmazza, ahogy zenekar eljátszotta a "Burn", a "Stormbringer" és a "Lady Double Dealer" című számokat, míg a "Mistreated" lassú előadása az egyik legjobb blues változat. A koncert csúcspontja a Deep Purple egyik legnagyobb slágere, a "Smoke on the Water ", mielőtt örömzenébe fordul a "You Fool No One ", a "Space Truckin' " és a "Going Down/Highway Star" előadása. A hangzás kifogástalan, a minőség egyértelműen a Deep Purple egyik legjobb élő megnyilatkozása.
A Deep Purple tagjai a "Live in Paris 1975" című koncertalbumot eredetileg az akkor következő nagylemezük, az 1975-ös "Come Taste The Band" előtt akarták megjelentetni, de még a 25. évfordulóra sem sikerült kiadni, így csak 2001-ben jelent meg a Purple Records gondozásában.
A hányatott sorsú felvételből korábban csak kisebb részletek voltak hallhatók ("Made in Europe", "MK III - The Final Concerts", "Archive Alive"), a 2012-es remaster változaton a teljes anyag végighallgatható/újraélhető.
Ritchie Blackmore – gitár
Ian Paice – dob
Jon Lord – billentyűs hangszerek
Glenn Hughes – basszusgitár, ének
David Coverdale – ének
- 2012 Deep Purple (Overseas) Live Series
- CD 1
- "Burn" (Ritchie Blackmore, David Coverdale, Jon Lord, Ian Paice) – 8:37
- "Stormbringer" (Blackmore, Coverdale) – 5:15
- "The Gypsy" (Blackmore, Coverdale, Glenn Hughes, Lord, Paice) – 6:08
- "Lady Double Dealer" (Blackmore, Coverdale) – 4:26
- "Mistreated" (Blackmore, Coverdale) – 12:57
- "Smoke on the Water" (Blackmore, Ian Gillan, Roger Glover, Lord, Paice) – 10:23
- "You Fool No One" (Blackmore, Coverdale, Lord, Paice) – 19:27
- CD 2
- "Space Truckin'" (Blackmore, Gillan, Glover, Lord, Paice) – 21:24
- "Going Down" (Don Nix) – 5:17
- "Highway Star" (Blackmore, Gillan, Glover, Lord, Paice) – 11:35
- "1975 Interview With David Coverdale, Glenn Hughes & Ian Paice" – 23:19