Termék leírás:

A progresszív rock képviselőihez sorolják az ELP tagjait. Ezt a fogalmat az olyan együttesek megjelölésére használják, amelyek többnyire több, magas színvonalú zenei stílust szimfonikus rock, art rock és egyéb elemeket is ötvöznek zenéjükben.

Előadásaik során Emerson milliónyi improvizációval bűvölte a közönséget. Temperamentumát bizonyítja, hogy szólói közben "megmászta" hangszerét, gyakran döntögette Hammond orgonáját - óriási erejű zajt, recsegést csalva elő belőle. Volt amikor magára döntötte, és a másik oldalról futtatta ujjait a billentyűkön. Előfordult az is, hogy két-három kést szúrt bele a szintetizátorba, vagy korbáccsal püfölte hangszereit. Csupán a zongoránál szelídült le, viselkedett normálisan.

Lake biztos és precíz basszusjátéka mellett kellemes és képzett énekhangjával erősítette a háromlábú építmény zenei teljesítményét.

Az ELP harmadik egyénisége Carl Palmer. Ő volt az a csodabogár, aki csak akkor érezte jól magát, ha mind a négy oldalról dobok és gongok vették körül. Egy biztos, nem volt klausztrofóbiája. Az ő szólói nyújtottak pihenést a másik két zenésznek, de nem neki. A villámkezű dobos hihetetlenül gyors felpörgetésekre volt képes. Ha már elunta a szimpla bőrverést, letette a dobverőket, és két hatalmas gongütőt vett elő, miközben a lábdob monoton dübörgése repesztette a füleket.

Keith Emerson / keyboards
Greg Lake / guitar, bass, vocals
Carl Palmer / drums, percussion

1. Introduction by Claude Nobs
2. Karnevil 9 - 1st Impression, Part 2
3. Tiger In The Spotlight
4. Hoedown
5. Touch And Go
6. From The Beginning
7. Knife Edge
8. Bitches Crystal
9. Dance Creole
10. Honky Tonk Train Blues
11. Take A Pebble
12. Lucky Man
13a. Tarkus
13b. Pictures At An Exhibition
14a. Fanfare For The Common Man
14b. Rondo
14c. Carmina Burana
14d. Carl Palmer Drum Solo
14e. Toccata In D Minor