Termék leírás:

Kétségtelen, hogy Liszt Ferenc elsősorban zongoristaként és az e hangszerre komponált művei révén vált Európa-szerte ismert és elismert művésszé, mi több, neve a mai napig szinte egyet jelent zongoradarabjaival, ám a szimfonikus költemények sem elhanyagolható részét képezik hatalmas oeuvre-jének. Különösen igaznak tűnik e megállapítás, ha Liszt szimfonikus termését Wagnerével vetjük össze, mivel mindkettejük nagyzenekari stílusában dominál a monumentalitás és a néhol egészen szokatlan összhangzatokkal kísérletező harmóniai invenció. Mégsem lehet összekeverni kettejük művészetét, bármily mértékben hatott is egyik a másikéra és viszont, hiszen míg Wagner végtelen dallamai és vezérmotívumai a nagyszabású operák alapanyagát adják, addig Liszt kompozíciói a szakirodalomban tématranszformációnak nevezett variációs technikán alapulnak.
 
A legszebb példa erre talán a Magyar fantázia című kompozíció, amely a nyugat-magyarországi cigánybandák verbunkosaiból kölcsönzött motívumokat dolgoz fel – ugyanis Liszt, aki kizárólag effélékkel találkozhatott, ezekkel a népies műdalokkal azonosította a magyaros stílust és a magyar zenét. Egészen zseniális, ahogy a bőgők rövid, ismétlésekkel variált frázisa felett megszólal a kürtökön a jellegzetes, sűrűn pontozott, lassú főtéma, hogy annak elhangzása után rögtön a zongora vegye át a főszerepet. Noha Liszt nem tudhatta, mégis tökéletesen ráérzett, hogy a többszólamúság, különösen pedig az ellenpont meglehetősen távol áll az igazi magyar muzsikától, a leghatásosabb pillanatok így egyértelműen azok, melyekben – igaz ugyan, hogy harmóniákba rendeződve – alapvetően tömbösen együtt mozognak a szólamok.
 
Közben a zongora – ahogy az voltaképp szinte elvárható – briliáns, virtuóz futamokkal és akkordbontásokkal tölti ki a kadenciákat, a legfenségesebb pillanatokkal mégis a grandiózus tuttik szolgálnak. És persze Liszt az igazi lángelmékre jellemzően arra is ráérzett, hogy a magyar zene, akárcsak a falusi lakodalmakban, a lassú–gyors (avagy friss) váltással fokozza a hangulatot, és a mű ennek megfelelően a megfontoltan lépegető dallamoktól az élénkebb tempó felé halad, hogy aztán kifejezetten katartikus lezárással érjen véget.

Jandó Jenő - piano
Symphony Orchestra of Szeged
Hungarian State Orchestra
conducted by Ferencsik János, Németh Gyula, Pál Tamás

1. II. Magyar rapszódia /
Hungarian Rhapsody No. 2 for Orchestra (10´36")
Hangszerelte / Arranged by Ferenc Doppler

2. Fantázia magyar népi dallamokra - zongorára és zenekarra /
Fantasy on Hungarian Folk Tunes for Piano and Orchestra (15´12")

3. IV. Magyar rapszódia (eredetileg XII.) /
Hungarian Rhapsody No. 4 for Orchestra (Originally No. 12) (10´40")
Hangszerelte / Arranged by Ferenc Doppler

4. VI. Magyar rapszódia "Pesti karnevál" (ered. IX.) /
Hungarian Rhapsody No. 6 "Pest Carnival" for Orchestra
(Originally No. 9) (12´43")

Hangszerelte / Arranged by Ferenc Doppler
5. Rákóczi-induló / Rákóczi March for Orchestra (10´33")