Termék leírás:

Impromptu (=rögtönzés) címmel ma már főként romantikus darabokat tartunk számon. Schubertnek azonban ismernie kellett azokat a bécsi és prágai kiadványokat, amelyek jeles cseh kortársainak zongorára írt karakterdarabjait és táncait tették közzé és amelyek között már szerepeltek impromptuk.

Wenzel Johann Tomaschek (Václav Jaromir Tomášek, 1774-1850) nyolc füzetben adta ki zongoraműveit, amelyeket „Eclogues", „Rhapsodies", „Dithyrambs”-nak nevezett; Jan Hugo Worzischek (Voriček, 1791-1825) 1822-ben kiadott, op. 7 alatt összefoglalt gyűjteményében „Impromptus” is szerepelnek. Annyi bizonyos, hogy az 1827 őszén és telén keletkezett négy-négy zongoradarab (az op. 90 első és második darabja még ugyanabban az évben megjelent, a harmadik és negyedik csak 1855-ben) Haslinger kiadótól kapta nevét.

Az üzletember jól számított, amikor francia című, hatásosnak ígérkező zongoradarabokat dobott piacra, mert ezek a zongora társadalmi térhódításából eredően igen kelendőnek bizonyultak a hangszert tanuló leányok és asszonyok körében. Holott a cím ezúttal félrevezető volt, mert csapongó ábrándozás helyett szigorú formáló elv jegyében szerkesztett kompozíciókat foglal magában Schubert Impromptu-inek sorozata.

A darabok zongoratechnikai formátumát, ritmikáját, dallamvilágát már az első ütemek elárulják, és ettől csak a változatosságot jelentő középső szakaszban tér el a zeneköltő.

1. Allegro molto moderato, c-moll. Vokális fogantatású kompozíció, a Winterreise dalsorozatának időbeli közelségére utal. A vándor-tárgyú darabok jellegzetes lépő-ritmikája kíséri végig.

2. Allegro, Esz-dúr. Sebesen suhanó triolák pergetik a folyondárszerű – mindvégig a felső szólamban lejátszódó – dallamot, amellyel rövid, harmonikus szerkesztésű, energikus szakaszok váltakoznak. A tömör befejezés szellemesen állítja egymás mellé e kétféle anyagot.

3. Andante, Gesz-dúr. Haslinger – nyilván a fent említett üzleti szempont figyelembevételével – önkényesen G-dúrba transzponálva, megváltoztatott hangjegyértékkel nyomtatta ki ezt a darabot, amelyet végig nyugodt, egyenletes mozgás, a tört hangzatokból kibontakozó, szemlélődő lírájú dallamosság jellemez.

4. Allegretto, Asz-dúr. Igényes, virtuóz hatást keltő tizenhatod figurációk kezdő és befejező szakasza bensőséges érzésekkel telt, melodikus középrészt keretez.

Franz Schubert: 4 Impromptus, Op. 90, D. 899
Impromptu No. 1 in C Minor, D. 899, No. 1 9
Impromptu No. 2 in E-Flat Major, D. 899, No. 2
Impromptu No. 3 in G-Flat Major, D. 899, No. 3
Impromptu No. 4 in A-Flat Major, D. 899, No. 4

Franz Schubert: 4 Impromptus, Op. 142, D. 935
Impromptu No. 5 in F Minor, D. 935, No. 1
Impromptu No. 6 in A-Flat Major, D. 935, No. 2
Impromptu No. 7 in B-Flat Major, D. 935, No.3
Impromptu No. 8 in F Minor, D. 935, No. 4