Termék leírás:

Alig másfél évvel a Ghost Stories című anyaguk megjelenése után a Coldplay 2015-ben új lemezzel jelentkezett.

Az előző kiadvány szomorkás, melankolikus szerzeményeit az A Head Full of Dreams vidám, optimista és életigenlő dalai váltották fel, ennek pedig a válása okozta depresszióból kigyógyult Chris Martin énekes, illetve a zenekar rajongói is egyaránt nyertesei lettek.

A világ jelenlegi kedvenc pop-rock csapata az album elkészítésénél ezúttal nem vállalt fölösleges kockázatot, a lemez hangzását a velük komoly közös múltra visszatekintő Rik Simpsonnal, valamint a főleg hip-hop és R&B vonalon mozgó Tor Hermansen és Mikkel Eriksen alkotta Stargate producerduó segédletével alakította ki.

Guy Berryman – bass guitar
Jonny Buckland – guitar
Will Champion – drums, backing vocals
Chris Martin – lead vocals, piano

Additional musicians:
Davide Rossi – strings (tracks 2 and 9)
Tim Bergling – additional programming (track 3)
Regiment Horns – brass (track 3)
Beyoncé – vocals (track 3 and 10)
Gwyneth Paltrow – vocals (track 4)
Merry Clayton – vocals (track 5 and 11)
Tove Lo – vocals (track 6)
Khatia Buniatishvili – piano (track 7)
Coleman Barks – narration (track 7)
Barack Obama – vocals (track 7)
Annabelle Wallis – vocals (track 11)
Noel Gallagher – guitar (track 11)
Moses Martin – tambourine (track 11)
Rik Simpson – vocals & additional instruments
Mikkel S Eriksen - Additional instruments
Tor Erik Hermansen - Additional instruments

A Head Full Of Dreams
Amikor az énekes Chris Martin először elkotyogta (állítólag véletlenül) a Coldplay új albumának címét Zane Lowe rádióműsorában, sokan gondolták, hogy annak címadó dala nem csak címében, de hangzásában is hasonlítani fog majd a tavaly kiadott A Sky Full Of Stars dallamaira. Ilyesmiről azonban szó sincs: ezt a szerzeményt nem a zongora, de nem is a hangszerek teszik fülbemászóvá, hanem maga az éneksáv, mely a monoton basszusra építkező dalt voltaképpen teljesen megmenti. Tempós indítás.

Birds
A kezdéskor felvett ritmus nem ül le a folytatásban sem: a Birds gépi dobtémájára légies gitár riffet kapunk, mely végül egy vonósokkal erősített grandiózus outroban teljesedik ki. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a négyakkordos utolsó perc hozza az album egyik legmaradandóbb élményét.

Hymn For The Weekend
A hét közepén már debütált új felvételről azonnal megmondta mindenki: ez a legkevésbé coldplayes Coldplay-dal amit valaha hallottunk. Mintha Beyoncé nem csak a hangját, de dalszerzői képességeit is bevetette volna. Olyan ez, mint az énekesnő saját szerzeménye Chris Martin hangjával. De a jobbak közül való.

Everglow
A sorban negyedik Everglow aztán beállhat a The Scientist, az Up In Flames, az O és a többiek után a Coldplay zongora-balladáinak sorába. Egy kissé talán túlnyújtott, ugyanakkor megérintő dalt kapunk, melyen egy-két hang erejéig még Chris Martin gyermekeinek édesanyját, Gwyneth Paltrow-t is hallhatjuk.

Adventure Of a Lifetime
Valószínűleg sokakat ért pozitív meglepetésként, hogy a zenekar visszatérő kislemezdalán végre tényleg mind a négy tag azt csinálja, amit eredetileg rábíztak: kihallható Berryman basszusgitárja, Champion valódi dobokat püföl, Jonny Buckland pedig egy virtuóz gitár riffel koronázza meg a hatást. Chris szerint ez a legvidámabb dal, amit valaha írtak. Ezzel pedig nagyon nem is lehet vitatkozni, utoljára talán a 2011-es Charlie Brown volt hasonló.

Fun
A közreműködők sora a svéd énekesnővel, Tove Lo-val bővül, akit a hatodikként érkező Fun című dalban hallhatunk. Ő azért már jelentősebb szerepet kap, mint Gwyneth vagy Beyoncé, de nem kerül annyira a középpontba, mint annak idején például Rihanna került a Princess Of China-ban. A dal címe szintén furfangos, szórakozásnak nyoma sincs, csupán a kérdés marad: „…Didn’t we have fun?…”

Kaleidoscope
Ha van dal ezen az albumon, amelyet tényleg nem igazán lehet hova tenni, akkor az a Kaleidoscope lesz. Itt ugyanis semmiféle ”kaleidoszkopikus” élmény nem érhet bennünket, nincsenek színek, nem fogunk elszédülni sem. Ugyanakkor meglepetésre hallhatjuk Barack Obamát: az Egyesült Államok elnöke az Amazing Grace című egyházi éneket énekli a dal végén.

Army Of One
Az Army Of The One ismét egy lassabb felvétel, azonban itt nyoma sem marad gitároknak vagy zongorának. Kiengesztelésképp egy ”hidden track” is helyet kapott X Marks The Spot címmel, amely messze az eddigi legkevésbé coldplayes Coldplay-dal. Úgy tűnik David Bowie-hoz hasonlóan Martinék is sokat hallgatták Kendrick Lamar-t albumuk készítése során.

Amazing Day
Ez volt az első dal, amelyet még jóval az album megjelenése előtt egy kiszivárgott koncertfelvételből ismerhettünk meg és amely az igazat megvallva nem nyerte el a rajongók tetszését. Persze most, stúdió-köntösben már megállja a helyét a többiek közt, még vonósokat is kaptunk alá. Fa tetején üldögélős, láblógatós dal.

Colour Spectrum
Egyperces instrumentális szösszenet, melyben ismét hallhatjuk Obama elnököt, valamint Beyoncé-t is. Egyetlen célja, hogy felvezesse a lemez grandiózus zárását, azaz az Up&Up című dalt.

Up&Up
Ahogy az előző két Coldplay-lemezen megszokhattuk, a záródal ezúttal is az egekig repít. Vagy legalábbis ezt kísérli meg az Up With The Birds és az O (Fly On) után az Up&Up című dal. Okosan építkező, kicsit talán túlnyújtott zongora-alapú szerzemény ez, melynek közepén még egy profi gitárszólót is kapunk Jonny Buckland gitárostól. Chris a dalt és egyben a lemezt is egy egyszerű gondolattal zárja: Don’t ever give up! / Soha ne add fel!

1. A Head Full Of Dreams
2. Birds
3. Hymn For The Weekend
4. Everglow
5. Adventure Of A Lifetime
6. Fun
7. Kaleidoscope
8. Army Of One
9. Amazing Day
10. Colour Spectrum
11. Up&Up