Termék leírás:

A King Crimson progresszív rock-együttest Robert Fripp gitáros és Michael Giles dobos alapította 1969-ben. Bár stílusát leggyakrabban a progresszív rock kategóriájába sorolják, zenéjükre a dzsessz, a klasszikus zene, a kísérleti zene, a pszichedelikus rock, az új hullám, a heavy metal, a gamelan és a folkzene is komoly hatást gyakorolt. Első, In the Court of the Crimson King című albumukat a rock egyik mérföldkövének tartják. A korongot sokan a progresszív rock kiindulópontjának tartják, ahol a dzsessz és az európai klasszikus zene hatásai teljesen átvették a blues helyét.

A korai King Crimson a poszt-pszichedelikus rock sötétebb, élesebb, kissé profétikusabb vonalát képviselte. Ennek hangsúlyozásaképp intelligens is volt. Fripp már itt tanújelét adja a kontraszt és a csend értékének a 21st Century Schizoid Man című dalban. A dal nem szűkölködik azokban az elemekben, melyekből később az egész heavy alternatív és grunge színtér ihletet merített.

Ezt az elektromos erőbombát követi egy légies ballada, az I Talk to the Wind. A finom énekharmóniák, McDonald szívbemarkoló fuvolaszólója és a dallam ellenpontjai ellenállhatatlanná teszik. A szürreális, nehezen megfejthető szöveg bepillantást enged Peter Sinfield egyedülálló költői világába, mely az együttes ezt követő három albumát jellemezte. A bakelitlemez A-oldala az Epitaph megrázó hangképével zárul. A vonósokat utánzó Mellotron kísérteties hangja és Fripp akusztikus- és elektromos gitáron játszott ellenpontjai szinte áhítatos hangulatot adnak a bevezetőnek, mely tovább fokozza az album amúgy is baljós hangulatát. Giles dobjátéka kulcsszerept játszik mind a refrénben, mind pedig a hangszeres részekben. A Moonchild egy baljós hangulatú szerelmesdal. A dallam könnyed, időtlen, a zene olyan, mint a kopasz fák között lengedező szél. A dal egy struktúra nélküli free jazz improvizációvá válik, melynek Fripp rövid dallamtöredékei adják az alapját. Az albumot a címadó The Court of the Crimson King zárja. A Sinfield szövegében megjelenő balsors veszélye nagyszerűen megjelenik a viszonylag hosszú versszakokban és az ezeket összekötő, valamint a dalt záró hangszeres részekben.

Greg Lake: bass, vocals
Michael Giles: drums, vocals 
Robert Fripp: guitar
Ian McDonald: keyboards, mellotron, woodwind, vibraphone, reeds, vocals

Track listing: