Termék leírás:

A Megadeth második albumának felvételei Dave Mustaine gitáros-énekes és Randy Burns producer-hangmérnök irányításával zajlottak a Los Angeles-i The Music Grinder stúdióban 1986-ban. Az album eredetileg az első Megadeth-nagylemezt is kiadó Combat Records számára készült, de a lemezfelvétel után és még a megjelenés előtt a Capitol Records leszerződtette a zenekart, továbbá megvásárolta a Peace Sells… But Who’s Buying? kiadási jogait. Paul Lani a Capitol felkérésére újrakeverte a lemezt, ami végül novemberben jelent meg. Az eredeti Randy Burns mix alapján készült bakelit próbanyomatok a legértékesebb Megadeth-ritkaságok közé tartoznak.

Az albumon hallható Willie Dixon "I Ain't Superstitious" című dalának feldolgozása, amit eredetileg Howlin' Wolf rögzített lemezre 1961-ben, és aminek legismertebb feldolgozását Jeff Beck követte el 1967-ben.

Az anyag címét Dave Mustaine egy Reader's Digest cikk címéből vette: "Peace Would Sell But No One Would Buy It" (Ha a béke eladó lenne, senki nem venné meg). Az Ed Repka által készített borító egy ironikus állásfoglalás a hidegháborúról. A narancsvörös színű égbolt alatt az ENSZ központi épülete látható egy nukleáris csapást követően. A kép előterében a zenekar megtestesítője, Vic Rattlehead támaszkodik egy táblára, amin az áll: "Eladó", arra utalva, hogy az ENSZ megvehető. A lemezborító és a cím is azt sugallja, hogy bár népszerű téma a béke, de mára egyfajta fogyasztási cikké is vált.

a lemez egy korai thrash metal klasszikus, ami a punkos politikai tudatosság és egy sötét, fenyegető, tipikus heavy metal világnézet kombinációja. Az album megjelenése után két évvel, 1988 novemberében érte el az aranylemez státuszt az USA-ban, majd újabb négy évvel később egymillió eladott példány után 1992-ben platinalemez lett.

2004-ben a Peace Shells újra kiadásra került. A remaster CD négy, eredeti Randy Burns mix-szel bővült.

Dave Mustaine – gitár, ének
Chris Poland – gitár
Dave Ellefson – basszusgitár, vokál
Gar Samuelson – dob

Track listing:

All songs written and composed by Dave Mustaine, except "I Ain't Superstitious" by Willie Dixon.