Termék leírás:

Mike Oldfield 1970-71-ben kezdte el komponálni a "Tubular Bells" korai változatát. Kevin Ayers zenakarától kölcsönzött magnóval kísérletezett műve részleteinek felvételével. Oldfield 1972 őszén kapott egy hét stúdióidőt az akkor alakuló Virgin Records stúdiójában, ahol felvette új kompozíciójának első részét. Egymaga több, mint 20 hangszeren játszott. Richard Branson, a kiadó tulajdonosa próbált társkiadókat szerezni, ám senkit sem érdekelt az anyag. A mű második részét is felvették 1973 tavaszán, végül az albumot 1973. május 25-én, a Virgin Records első kiadványaként adták ki. A lemez azonnal hatalmas sikert aratott, a kritikusok egyöntetűen dicsérték.

A könnyűzenei világban akkoriban kizárólagos, néhány perces szerzemények helyett itt az 50 perces mű mindössze két részből áll. Megszületett a könnyűzenei koncept egyik leghíresebb darabja. Ötvöződnek benne a rock, a klasszikus zene és a világzene elemei. Az első rész lassan bontakozik ki, egy témát állandóan ismétlő motívummal indul (Introduction). Ez a motívum a lemezen később sok formában előbukkanva teszi egységessé a kompozíciót. Az első részen különböző hangulatú, lassabb és gyorsabb részek váltják egymást, végül a mű a leghosszabb témájába, a finaléba torkollik.

A Finale az Introduction-höz hasonlóan egy motívum folyamatos ismétlésére épül. Újabb és újabb hangszerek játsszák a dallamot, és hangszerváltás előtt egy narrátor bemondja a hangszer nevét. A zene fokozatosan erősödve egy kataklizmába fut. Ennek csúcspontjaként zendülnek fel a csőharangok, melyek az album címét adják. Szerkezetében sokan hasonlítják Ravel Bolerojához. A második rész kevésbé egységes, bár az első rész motívumai néha itt is felbukkannak. Csendesen indul, majd egy skótduda-kórust alkalmazó szekció után a humoros Caveman következik. A lemez befejezése egy vidám hangulatú népdal feldolgozás, a Sailor's Hornpipe.

2009. június 8-án napvilágot látott a Tubular Bells 2009-es Mike Oldfiled által újragondolt és teljes mértékben újrakevert változata. Az új verzió két bónusz felvétellel bővült.

A Deluxe Edition pedig az új CD mellett a 2009-es kiadás 5.1-es DVD-változatát, egy BBC koncertvideót, valamint egy további bónusz CD-t is tartalmaz, melyen az 1973-as eredeti album hallható.

„Ez a sztereó felvétel nem játszható le öreg bádogdobozokon, nem érdekes, hogyan vannak bekötve. Ha Ön ilyen berendezést birtokol, kérjük, vigye el a legközelebbi rendőrállomásra.” - Mike Oldfield

Mike Oldfield – zongora, xilofon, farfisa orgona, basszusgitár, elektromos gitár, speed gitár, változtatott sebességgel felvett orgona hang, mandolin-szerű gitár, fuzz gitár, ütőhangszerek, akusztikus gitár, okarina, honky tonk, lowrey orgona, csőharangok, üstdob, dudahangzású torzított elektromos gitár, részeg ordítás, hammond orgona, spanyolgitár, haldokló kórus.
Vivian Stanshall – ceremóniamester
Jon Field – fuvola
Lindsay L. Cooper – bőgő
Steve Broughton – dobok
Nasal - vokál
Mundy Ellis – vokál
Sally Oldfield – vokál
Simon Heyworth – vokál
Tom Newman – vokál 

CD 1:

Tubular Bells 2009 Stereo Mix by Mike Oldfield:

1. Tubular Bells 2009 (Part One)
2. Tubular Bells 2009 (Part Two)

Singles:

3. Mike Oldfield's Single
4. Sailor's Hornpipe (Vivian Stanshall version)

CD 2:

Tubular Bells 1973 Stereo Mix:

1. Tubular Bells (Part One)
2. Tubular Bells (Part Two)

DVD:

Tubular Bells 2009 5.1 Surround Mix by Mike Oldfield:

1. Tubular Bells 2009 (Part One)
2. Tubular Bells 2009 (Part Two)

Singles:

3. Mike Oldfield's Single
4. Sailor's Hornpipe (Vivian Stanshall version)

Video:

5. Tubular Bells (BBC TV 2nd House Performance)