Termék leírás:

Ők azon népzenekarok egyike, akik szigorúan egy adott tájegység zenéjére és kultúrájára vannak ráállva, azt módszeresen feltérképezik, és életművükkel annak minden apró zegét-zugát bejárják.

Az Eszterlánc mezőségi zenében érdekelt, azon belül is leggyakrabban Búza és Melegföldvár dalai kerülnek feldolgozásra (az első három lemeznél még a zenekar neve is igazodott a tartalomhoz: Buzaiak és az Eszterlánc, Mezőségiek és az Eszterlánc, Búzai Eszterlánc). Az új lemezen az említett két falu mellett Mezőkeszü és Mezőveresegyháza muzsikája idéződik meg, ráadásul mezőségi énekesek – Szilágyi Anna, Takács Anna, Takács Piroska és Vígh József - közreműködésével.

Eleve az Eszterlánc egyik védjegye, hogy zenekarbeli énekesnőik - Fekete Zsuzsanna és Navratil Andrea - mellett minden lemezükön azok az erdélyi falusi énekesek szerepelnek, ahonnan a gyűjtéseik is származnak. Az Eszterlánc a cirka tizenöt év alatt többször átalakult, valójában és elsősorban Császár Attila bárácsást jelenti, ő az, aki maga köré rendezi az aktuális felállást - ami most rajta és az énekesnőkön kívül Komáromi Márton és Nyitrai Tamás hegedűsökből és Liber Róbert bőgősből áll -, valamint mélyen beleásta magát a régió kultúrájába, személyes ismeretségeket és barátságokat kötött, nagy valószínűséggel hazajár a Mezőségbe.

És itt a lényeg is, ez a mély leásás és átélés, mert kétségünk sem lehet a dolog valódiságát illetően, ha kicsit is figyelünk, de nem azért, mert simán csak falusiast utánoz az Eszterlánc, attól nagy valószínűséggel unalmas és érdektelen lenne. Ezzel ellentétben pontosan tudják, úgy kell megszólalniuk, hogy ők az Eszterlánc, tehát úgy, hogy beleélik magukat abba a létbe, ami szívük csücske, amiért rajonganak, aminek okán népzenésznek álltak; ám nem feledve, hogy itt élnek köztünk és ezt az egészet először is saját magukon kell átereszteni, majd nekünk többieknek tolmácsolni.

Egy tradicionális zenét játszó népzenekar akkor igazán érdekes, ha beleforgatja magát a dologba. Ha például lemezt csinál, azzal már kilép a világba, kilép a táncházak köréből is, más keretek közé helyeződik. Az Eszterlánc ilyen viszonyok közt is érdekes, sűrű, tömény atmoszférája van, jól felépített ívvel, ha belefogunk nem is nagyon ereszt. Átlengi valami mélyről fakadó melankólia, az elveszettség, csalódás és fájdalom örök emberi tragikuma.

De pont ettől vonzó is, hogy ezt őszintén, maníroktól és minden műviségtől mentesen teszi. A Búzai utcák című záródal például, amiben Dresch Mihály (aki állandó vendégnek számít évek óta a bandában) szaxofonozik, ritka erős sodrású darab, valahogy így kell megszólalnia ma egy népzenének, amit nem trendek és külső elvárások, hanem valóban a leküzdhetetlen zenélési vágy hívott életre. Az Eszterlánc sosem volt hivalkodó és tolakodó banda, csak tette a dolgát, de azt nagyon. - Rácz Mihály

Fekete Zsuzsanna – ének
Komáromi Márton – hegedű
Császár Attila – brácsa
Liber Róbert – bőgő

Közreműködők:
Navratil Andrea – ének
Nyitrai Tamás – hegedű

1. Jegesen / On ice  
      Édesanyám úgy szeretett / My mother loved me so
      Elment a hó a hegyekről / The snow has vanished
2. Halálra táncoltatott leány / The maiden danced to death
3. Pántlikás kalapom / Ribbon in my hat
      Postáslegény / Mailman
4. Küküllő / River Küküllő
5. Túl a vizen / Beyond the water
6.  Három ág és hat levél / Three branches and six leaves
7. Vízimalom / Water-mill
      Sárga dinnye / Honeydew melon
8. Búzai kántálás / Christmas Carols from Búza
9. Melegföldvári torony / The tower in Melegföldvár
10. Elöljáró tánc / Opening dance
11. Egy búzai szolga dala / A servants song from Búza
12. Búzai utcák / Streets of Búza