Frenk (Torma Gábor) - Minden ellen CD
Termék leírás:
A budapesti ékszaka dandyjének új albuma már nem szexet, drogot és rakkenrollt szúr vénáinkba, mégis hatásosabb anyag, mint bármi, amit eddig Frenktől kaptunk.
A 2012-ben 35 éves Torma Gábor félig-meddig megjárta már a konzit és az akadémiát is, mielőtt a kétezres években a hiperkarmában találta magát. Az előző évtized egyik, ha nem a legfontosabb albumának számító amondó után mégis önálló projektbe kezdett. Magába szívott mindent, hogy aztán az áttitrálás után, 2006-ban kiadja Szívzörejek című bemutatkozó albumát.
A glamúros, kissé modoros szövegvilágú mű minden gyermekbetegsége ellenére is az év egyik legjobb hazai korongja volt. Bowie-s, sanzonos, jazzes beütésű, időtlen popja leginkább talán a Steely Danhez, de mindenekelőtt saját világához állt a legközelebb.
A két évvel ezelőtt megjelent Nagyvárosi éjszakák akár egy korszaklenyomatnak is tekinthető. Frenk az est.hu-nak adott interjújában is vallott a lemezkészítést megelőző zűrzavaros, mondén, duhaj időszakáról. A dalok ehhez mérten leginkább a belső démonokról és a lélekvesztő éjszakai tivornyákról vallanak. Provokatív, gátlástalan, kissé sokkoló, de hangulatos tabló.
A Sándor Dani producerkedése mellett rögzített Minden ellen letér erről az útról. Az albumon csak érintőlegesen, a sorok között tűnnek fel az éjszaka képei, a mámoros vágyfüggők. A lemezen megszólaló valamennyi hangszert Frenk játszotta fel, kifogástalanul, stílusosan és ízléssel. Bár a zongora kissé túlsúlyban van, mégsem nyomja agyon a dalokat, mert mindig van ellensúly (hol egy recsegő gitár - Öreg földút -, hol egy analóg szinti). A számokat persze ezúttal is belengi a szplín, a dekadencia és a megjátszott flegmaság, a Minden ellen valamennyi száma mégis kivételes szerzői és hangszeres kvalitásról árulkodik.
Magyarországon élünk, ezért félve írjuk le az "igényes hangszerelés" összetételt, mégis kénytelenek vagyunk. Ennél ihletettebben hangszerelt hazai albumot ugyanis nemigen hallhattunk mostanság. Színesek, ötletesek a vokálok, van mélység és tér. Az utolsó magyar playboy számai egyszerre félvilágiak, neurotikusak, egzisztencialisták, ugyanakkor van bennük valamiféle elegáns és arisztokratikus távolságtartás is.
A korábbi Frenk-albumok dalaival kapcsolatban gyakran merült fel kifogás a szövegek és az előadás túlzott manírossága ellen. Most ezek is a helyükre kerültek, ami pedig további pozitívum, hogy nem követi a sorvégi áthajlásokra alapozó Lovasi iskolát (bár a Nyitott szemmel simán felférne a Bandi a hegyrőlre). Frenk rakkenrollja egyéni, önálló karakterrel és arccal rendelkezik. Hangulata van, ami igen ritka a hazai lemezek között.
A bluesos, táncos, egyszerre kritikus és toleráns Blaha leginkább olyan, mint egy képzeletbeli Kimnowak szám, aminek Hobo és Pajor írta a szövegét. A hatvanas évek napsütötte dallamaival operáló, kopogó zongorás Ember és tenger alatt szinte érezzük a nyakunkat cirógató tengerparti szellőt. A Lecsuklik minden pilla most egy tipikus frenkes sanzon selyemharisnyákról, rossz cipőkről, fanyar arcú fájdalomról. Ezzel szemben a Minden ellen kirobbanó rock a szexuális forradalom végnapjairól, lefelé pengetett gitárral, punkos energiával, tömören, mint egy Tin Machine-szám.
A zajos, recsegő gitáros, zakatoló Munkanélküli démont a kiváló vokálok és a leszúrt, mollos zongoraakkordok teszik emlékezetessé, míg a lemez leginkább "slágergyanús" darabját, a Nyitott szemmelt a funkys gitár, az ízléses elektronika és a szellős szintik emelik másik dimenzióba. A végére is maradnak klassz számok, ilyen a robotikus, Talking Heads-es és KFT-s Táncolj, vagy a zongorán billegő, sanzonos, szétsírt szemű és ragaszkodó Vaj és méz.
A Minden ellen nem csak Frenk fő műve, de az utóbbi évek hazai termésének is egyik legjobbja.
1. Blaha
2. Táncolj!
3. Nyitott szemmel
4. Munkanélküli démon
5. Ember és tenger
6. Öreg földút
7. Szellemek
8. Vaj és méz
9. Tavasz
10. Minden ellen
11. Lecsuklik minden pilla most