Termék leírás:

A mai magyar kortárs zene kiemelkedő alakja, a Katona József Színház zenei vezetője, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, három évtizedes alkotópálya után először készített elektroakusztikus kompozíciót. Sáry László a gőzmozdonyokhoz és környezetük hanganyagához fordult, felfedezi és fölnagyítja e kedves gépszörnyetegek élőlényekre emlékeztető, sőt "emberi" vonásait.

"Régi tervem írni egy olyan zeneművet, amelynek ritmusa és hangzása a gőzmozdonyok és környezetük hangjaiból tevődik össze. A lenyűgöző látványt nyújtó hatalmas gépek hangjai gyermekkorom meghatározó hangélményei közé tartoznak.
A Győr-Veszprém vasútvonal egyik kis állomásán, Győrasszonyfán töltöttem a gyermekkoromat, ahol apám állomásfőnök volt. Ez az időszak az '50-es, '60-as évekre esett. Akkor még kizárólag gőzmozdonyok közlekedtek ezen a vonalon.

Csodálattal figyeltem az álló mozdonyok lassú lihegését, ahogy - szinte emberi lényhez hasonlóan - beszívják, majd kifújják a levegőt. Szerettem a különböző mozdonyok sípjeleit, amelyek messzi távolságból hallatták rendkívül intenzív hangjukat. Emlékszem a súlyos terheket húzó mozdonyok akadozó, különböző aszimmetrikus ritmusokat előidéző vonulására. A legszebb zenei hangokat és hangzásokat a kanyargó sínpályák mellett lehetett hallani. A vonat kerekei és a sínek egymásnak feszülő súrlódásai gyönyörű dallamokat és harmóniákat játszottak. Sokszor hallgattam a váltóőr sorompójának véletlenszerű harangütéseit, amelyek felhívták a figyelmet a közeledő vonatokra.

A győri pályaudvaron - ahol naponta megfordultam - főleg délután, csúcsforgalom idején lenyűgöző, szinte szürrealisztikus hangélmény fogadott. A hangosbemondó kiabálásai, amelyekből legtöbbször csak hangfoszlányokat és egyes szavakat lehetett érteni, összekeveredtek a különböző mozdonyok zakatolásaival. Sípjelek, csikorgások, gyors kattogások és az emberi beszéd kisebb-nagyobb mértékben eltorzított hangjai sokrétű és nagyhatású kollázzsá álltak össze a fülemben.

Nagyon szerettem hallgatni a természet hangjait a nyílt pályán, a szabadban, amelyeket időnként kiegészített egy-egy gyorsan áthaladó személy- vagy tehervonat vágtázó hangja. Néha úgy tűnt, hogy ezek a szikrázó, füstös, zakatoló, fekete szörnyek egy idő után fölemelkednek a levegőbe, és eltűnnek a semmibe. E két művemmel szeretném felidézni gyermekkorom világát és tájait, és emléket állítani egy letűnt kor óriásainak, a gőzmozdonyoknak."

1. Lokomotív szimfónia
2. Tanulmány gőzmozdonyokra
3. Magyar gőzmozdonyok