Termék leírás:

Hazánk vezető, nemzetközileg is elismert folk metal zenekara, a soproni székhelyű Dalriada.

A csapat hetedik stúdióalbuma a “Napisten Hava” címmel 2012. október elején jelent meg.

A Dalriada pályafutásának legerősebb lemezét készítette el, melynek a megújulás jelei, valamint a részletgazdag kidolgozás mellett legfőbb erénye a népi elemek és a fémzene ötvözésében és egységesítésében tapasztalható minden korábbinál nagyobb mértékű tudatosság. A ’Napisten Hava’ epikája az a saját hang, mely – a „táncházszerűség” ellenében – nem csupán sokkal jobban áll a zenekarnak, hanem különlegessége okán ez tarthat számot igazán az európai mezőny figyelmére.

A megjelenés előtt néhány héttel debütált, a vidám (vagy inkább pokolian vad) mulatságot képileg is tematizáló, elképesztően jól összerakott klippel megtámogatott A Dudás is, melyből – a zenekar és a stáb igen magas agyhalál-faktorán túl – a „népiség” elemeinek továbbra is rendkívül erőteljes használata mellett a tudatosság, a nép- és a fémzene közti távolság határozott csökkenése hallatszódott ki. Vagyis itt már nem két műfaj egymásra pakolásának, hanem fúziónak, szorosabb összeolvadásnak lehettünk tanúi, ami már önmagában is hatalmas előrelépés.

A Dudás „csűrdöngölője” ugyanakkor abszolút nem irányadó a lemez egésze szempontjából, mert bár néhány dal (Napom, Fényes Napom; Borivók Éneke) egyértelműen az ’Ígéret’ tempósabb és vidámabb vonalát viszi tovább, az előzetes spekulációkkal ellentétben a ’Napisten Havá’-n mégis a balladaszerűség dominál. Az epikus hangvételt pedig – mely eddig is a zenekar egyik legnagyobb erősségének számított – éppen a még markánsabban megjelenő, és egyben igen átgondoltan alkalmazott népies elemek teszik monumentálisabbá, miközben az imént említett (pontosabban hiányolt) egyensúly egy pillanatra sem borul fel.

Igen látványosan ötvözi ezeket az erényeket a hangulat tekintetében különböző, szerkezetileg azonban közel hasonlóan felépített Tündérkert, a Napisten Hava és a Julianus Útja: a folklórban gyökerező alapmotívumok mellett a dalok második felében hagyományosabb metal-témák, esetenként tekerős gitár- illetve billentyűszólók jelennek meg (melyek csupán első hallásra hatnak stílusidegennek), melyeket végül természetesen a nyitódallam visszatérése zár. Az egyes részeken belül persze semmi olyan nem történik, amit alapvetően ne hallottunk volna a korábbi lemezeken, a különbség a részletek kidolgozásban és az egység megőrzésére irányuló törekvésben mutatkozik meg.

Zeneileg nem hoz semmi újat, mégis kiemelkedik a Hunyadi és Kapisztrán Nándorfehérvári Diadaláról, a valaha írt egyik legepikusabb Dalriada-dal, heroikus mélabúja (feltéve hogy létezik egyáltalán ilyen) több mint telitalálat. Az abszolút csúcspontot azonban a szintén a balladás-epikus kategóriába sorolható Hírhozó jelenti, melynek magával ragadó dallamai a középrészben egy a zenekartól némileg szokatlan, bitangul eltalált, jóféle paraszt-hard rock/stoner riffbe folynak bele, amit már csak egy valódi (nem pedig imitált) Hammond-szőnyeggel lehetett volna überelni.  

A Dalriada lemezeivel kapcsolatosan Binder Laura hangját emelnénk ki, ezúttal ezen a fronton sincs gond, szerencsére nyoma sincs görcsnek, bizonytalanságnak. Az énektémákon nagyjából fele-fele arányban, hol egymást váltva, hol egymást kiegészítve osztoznak a hazai metal-színtér egyik legjobb és legerősebb orgánumával rendelkező Ficzek Andrással, aki a szintén különlegességnek számító, vészjósló A Juhászlegény Balladájában, valamint a Puszta Föld című Dalriada-standardben kap főszerepet.

A lemezen ismét közreműködött a magyar népzenei életben méltán népszerű Fajkusz Banda, akik koncerteken is rendszeresen fellépnek a
Dalriadával.

Binder Laura - ének
Ficzek András - gitár, ének
Németh-Szabó Mátyás - gitár
Molnár István - basszusgitár
Ungár Barnabás - billenytűk
Rieckmann Tadeusz - dob

1. Intro (Felcsíki lassú csárdás)
2. A dudás
3. Tündérkert
4. Napom, fényes napom
5. Napisten Hava
6. Julianus útja
7. Puszta föld
8. Hunyadi és Kapisztrán nándorfehérvári diadaláról (Saltarello)
9. Hírhozó
10. Borivók éneke
11. A juhászlegény balladája
12. Outro (Gyimesi)