Termék leírás:

1969 januárjában ismét stúdióba vonult az együttes, hogy rögzítse harmadik nagylemezét. A felvételek márciusig tartottak, ismét Derek Lawrence produceri munkájával. A Deep Purple című album 1969 júniusában jelent meg amerikában, Angliában azonban csak novemberben vált hozzáférhetővé. A lemez borítója Hieronymus Bosch híres/hírhedt, a Gyönyörök kertje festménye alapján készült. Az album kisebb botrányt okozott az Amerikai Egyesült Államokban, mert egyes lemezboltok szerint erkölcstelen jeleneteket ábrázolt. A lemez borítója eredetileg színesnek készült, csak nyomtatási hibák miatt lett végül szürke.

A korongra egyetlen feldolgozás került fel a Lalena képében, mely eredetileg egy Leitch Donovan szerzemény. A számban rendhagyó módon Lord hozza a basszust több helyen az orgona lábbasszus pedáljával. Különleges hangszerelési ötleteket vetettek be a többi kompozíciónál is. A Chasing Shadows esetében a kemény, folyamatos dobolást kézi ütősökkel is kiegészítették. Az együttes történetében egyedül a Blind című dal felvételénél használt Lord csembalót. A Fault Line előjátéknál egy egyszerű ütemre Lord lecsengőre beállított orgonaakkordot nyomott. Ennek a felvételnek a szalagját azután megfordították és a két gitár erre a visszafelé játszott, különleges effekthangulatú alapra improvizált rá. A The Painter című számuk gyakorlatilag koncertfelvétel is lehetne, mindennemű stúdiótrükk nélkül egyszeri lejátszásban vették föl. A lemez utolsó dalában szimfonikus zenekar váltja az együttest, így a komolyzene hatása ezen a lemezen is erőteljesen jelen van a hard rock, a pszichedelikus rock és a progresszív rock mellett. Az album legismertebb dala a 12 perc fölötti April, mely egy 3 részre osztható kompozíció. Az első rész latinos, instrumentális, jelentős szerepe van az egyébként nem sokat alkalmazott akusztikus gitárnak és zongorának. A középső rész fafúvósokból és vonósokból álló kamarazenekar közreműködésével készült, már előrevetítette az 1969 decemberében megjelenő Concerto for Group and Orchestra album irányvonalát. A zárótételnél hallható egy szép ballada keretében a lemezre jellemző rockos hangzás, immáron énekkel.

Furcsamód a harmadik Deep Purple album a megjelenésekor nem aratott sikert. A zenekaron belül ekkor már egyre nagyobb volt a feszültség. Blackmore egyre inkább keményebb zenét akart játszani, azonban Simper és Evans nem díjazták ezen ötletét. Blackmore ráadásul egy még egyedibb stílust szeretett volna kialakítani, mert ekkoriban a zenekart többször is a Vanilla Fudge-hoz hasonlították, de Lord is erősen éreztette komolyzenei gyökereit.

A korong megjelenését követően az együttes amerikai kiadója a Tetragrammaton csődbe ment, így az együttes jövője is kérdésessé vált. Azonban viszonylag hamar szerződtette őket a Warner és 1969-ben az Emmaretta / Bird Has Flown kislemez mégis megjelenhetett. Utóbbi dal más hangszereléssel és feljátszásban mint a nagylemezen. Ezt követően Nick Simpert és Rod Evanst minden előzetes bejelentés nélkül kirúgták a zenekarból.

Szerencsére a későbbi sikerek árnyékában a korábbi Deep Purple felvételeket is felfedezték a rockrajongók és mára már nagyrészt valódi értékükön kezelik az első felállás munkásságát.

2000-ben az EMI újból piacra dobta az anyagot. A remasterizált CD változat 5 ritka felvétellel gazdagodott, teljesebb képet adva a Deep Purple első felállásának (MK I) különleges művészetéről.

Ian Paice - drums
Jon Lord - organ, keyboards, vocal
Ritchie Blackmore - guitar
Nick Simper - bass, vocal
Rod Evans - vocal

1. Chasing Shadows - 5:34
2. Blind - 5:26
3. Lalena - 5:05
4. Fault Line - 1:46
5. The Painter - 3:51
6. Why Didn't Rosemary - 5:04
7. Bird Has Flown - 5:36
8. April - 12:10

bonus:

9. The Bird Has Flown (A-Side) (alternate version) - 2:54
10. Emmaretta (B-Side) - 3:00
11. Emmaretta (session) (BBC Top Gear) - 3:09
12. Lalena (session) (BBC Radio) - 3:33
13. The Painter (session) (BBC Radio) - 2:18