Termék leírás:

Az „AC/DC Live At River Plate” egy korszakalkotó élő koncertfilm, amely dokumentálja az AC/DC Black Ice World Tour elnevezésű koncertkörútjának eseményeit.

2009 decemberében készült a felvétel, mely betekintést enged a diadalmas visszatérés hangulatába, melyet az AC/DC Buenos Airesben átélhetett: több mint 200.000 rajongó előtt adott 3 teltházas koncertet a csapat 13 évvel azután, hogy utoljára Argentínában jártak. Ezek a megdöbbentő számok is alátámasztják az argentin Pagina 12 nevű magazin jelentéseit, miszerint: „senki sincs ennyire magas szinten, ha tiszta és eredeti rock and rollról beszélünk!”. A felvétel rendezői szerepét David Mallett, míg produceri munkálatait Rocky Oldham végezte, és közel 32 kamera rögzítette az eseményeket kizárólag HD minőségben. Az „AC/DC Live At River Plate” című kiadványon 19 dal kapott helyet (110 perc hosszúságban), valamint egy kulisszák mögött készített felvétel gazdagítja a kiadvány tartalmát, mely minden bizonnyal kiemelt helyet kap majd minden igazi rajongó AC/DC-gyűjteményében.

A színpadon tűzijáték füstfelhője mögül felbukkanó AC/DC-vonattal együtt a bandatagok is stílusosan berobognak a Rock’n’Roll Trainnel. Az energikus új nóta után egy réges-régi darabot, a Hell Ain’t A Bad Place To Be-t izzítják fel a metal-arcok, hogy aztán egyből elsüssék az egyik legrégibb és legnagyobb opusukat, a Back In Blacket.

Közben az osztott képernyők nem csak retro-hatást keltenek, de mozgalmassá is teszik a látványt. David Mallet rendező ráadásul azzal az ügyes húzással varázsolja a nézőt a történések középpontjába, hogy nem csak az énekest, a zenészeket és a színpadi látványt hozza közel, de szinte ugyanennyi ideig mutatja, a lehető legváltozatosabban az élő, zenére lüktető közönséget.

A pásztázó nagy totálok a telt házat, a hullámzó embertengert, vagy a kisebb kört kialakító pogózokat adják vissza, a félközelik a szép számú, villódzó ördögszarvakat viselő nézőket, a társaik nyakába mászva éneklő-tomboló – elsősorban – hölgyrajongóra fókuszálnak, de kapunk a zenekar iránti elhivatottságról árulkodó tetkókat (pl.: AC/DC-logó, ördögszarvas Angus Young portré), egy másik rajongó a mellszőrébe nyíratta a banda védjegyét, s többek közt láthatunk pár extatikus állapotú fanatikust is, akik a többiek feje felett átmászva zuhannak a védőkordon mögött biztonságiak karjaiba.

S közben végig szól a kőkemény zene: Brian Johnson énekes jó néhányszor végigrohanja az eszméletlenül hosszú kifutót, Malcolm Young egyféle arccal mered a nagyérdeműre, miközben nyúzza a gitárját, s olykor beszáll egy-egy refrénbe. Phil Rudd dobos szájából mintha sosem égne tövig a koporsószög, Cliff Williams basszista erősítői tövében dolgoztatja meg a négyhúrút, a banda legelevenebb tagja, Angus Young viszont – nevéhez méltón – túl az ötvenen is végigparádézza az estet.

Egykezes gitárcifrázása és egy sornyi megszólalása a Dirty Deeds Done Dirt Cheapben ovációt ér, akárcsak a The Jack című blues-rock alatt lejtetett sztriptíze, ami után félmeztelenül zavarja le a bulit. A bulit, mely számos látványelemmel operál, köztük a Hells Bells felvezetéseként óriási harangkötélen Quasimodo-módjára hintázó énekessel, a 2008-as War Machine alatti háttérvideóban feltűnő AC/DC hadigépezetekkel, a TNT során bevetett pirotechnikával, a Whole Lotta Rosie alatt felfújódó óriásmacával, ám az igazi mégiscsak Angus Young negyedórás gitár-show-ja a Let There Be Rock során. Eleinte még kísérik a társai, majd az apró ugribugrié a főszerep. Előrerohan a félelmetesen hosszú kifutón, melynek kör alakú, felemelkedő belső színpadán, térden állva és háton fekve nyúzza a húrokat, s konfettiesőben is csak a hangszerének él. Egy-egy virtuóz figura után mosolyogva körülnéz, kezét a füléhez emelve élvezi a tömeg lelkesítő moraját, melyet újabb és újabb improvizációkkal jutalmaz.

Miközben a koncert ideje alatt Buenos Aires felett el-elszáll egy-egy repülőgép, addig a banda olyan további új nótákat is lenyom, mint a Big Jack vagy a legutóbbi album címadója, a Black Ice, de nem hanyagolja a Vasember 2. című mozi kapcsán újra komoly népszerűségnek örvendő Shoot To Thrillt, az emblematikus Highway To Hellt, a repertoárjukból talán legtöbb feldolgozást megért You Shook Me All Night Longot és az AC/DC-esszenciát jelentő Thunderstruckot sem.

A 110 perces parádét a For Those About To Rock (We Salute You) zárja a színpadra begördülő hat ágyú többszöri elsülésével, aminek a végén tüzijáték koronázza meg a nagyszabású rockünnepet.

Az extrák között a már említett animációs felvezető videón kívül egy huszonöt perces, fekete-fehér, valós szélesvásznú, többféle felirattal ellátott (magyar nincs köztük) doksit nézhetünk végig a zenekar Buenos Aires-ben töltött 9 napjáról. Kiderülnek a háromnapos színpadépítés nehézségei, láthatjuk, miként nyer egy lurkó gondviselőjével együtt jegyet a koncertre, megszólalnak a rajongók, a technikus és a turné háttéremberei, no meg a zenekartagok. Igaz, utóbbiak sajátos, gasztronómiai élményről számolnak be…

Igazi rockkoncert – hibátlan tálalásban. Ezt tudja a digipack csomagba bújtatott AC/DC: Live At River Plate című DVD, ami a rajongóknak kötelező, a bandával és a műfajjal ismerkedőknek pedig segíthet a csapat iránti végleges elköteleződésben.

1. Intro
2. Rock’n’Roll Train
3. Hell Ain’t A Bad Place To Be
4. Back In Black
5. Big Jack
6. Dirty Deeds Done Dirt Cheap
7. Shot Down In Flames
8. Thunderstruck
9. Black Ice
10. The Jack
11. Hells Bells
12. Shoot To Thrill
13. War Machine
14. Dog Eat Dog
15. You Shook Me All Night Long
16. T.N.T.
17. Whole Lotta Rosie
18. Let There Be Rock
19. Highway To Hell
20. For Those About To Rock (We Salute You)
+
Extrák:
Felvezető animációs kisfilm
Dokumentumfilm a Buenos Aires-ben töltött napokról és azok hatásáról