Termék leírás:

A billentyűs hangszerek Jimi Hendrixe” még 2008-ban látogatott el az orosz fővárosba bandájával, és ezt a koncertet rögzítette.

Remek muzsikát sikerült összehozni Marc Bonilla gitárossal: a régi ELP témáknak kifejezetten jót tesz a szólógitár permanens használata, esetenként egyértelműen hard rock dübörög. Emo billentyűs improvizációi új köntösbe bújnak a zakatoló gitáralap mellett, sőt át is adja Bonillának a vezető szerepet, és nem érzi magát kényelmetlenül, amikor kísérni kell.

Már a kezdés nagyon ütős: a Karn Evil első tételének eredetileg is dinamikus, slágergyanús része letaglózó Bonilla futamaival, a rengeteg bandát megjárt kitűnőkezű ritmusember, Tony Pia kétlábdobos vágtái teljesen felpörgetik az egyébként is tűzről pattant darabot. Keith azt a szentségtörést is elköveti, hogy saját Piano Concertojába is beengedi Bonillát gitározni, sőt ennek a Marc nevű csávónak van arca berámolni a Pulp Fiction főcímzenéjét, a görög eredetű Misirlout.

A Bitches Chrystal zongorára épülő jazzes virgái is jól ülnek a kemény gitárriffeken.  De nem csak nosztalgiázik a csapat, hiszen 2008-ban megjelent egy Keith Emerson Band album kiváló tartalommal: a Malambo játékos dallamai bizonyítják mindezt, és nosztalgikus érzések is előjönnek, hiszen Emo megidézi a ’Pictures At An Exhibition’ pár futamát.

A Touch And Go a nyolcvanas években vált slágerré arról a lemezről, ahol Cozy Powell játszott Emerson és Lake mellett. Keith még akkor is nyomta, amikor a kilencvenes évtizedben pár évig létezett az ELP. A Lucky Man bluesos ízt kap, és a végén, csak úgy, mint eredetileg, Emerson erőszakot követ el a szintetizátoron, de ezúttal sokkal durvábban.

Innentől elfeledkeznek a nosztalgiáról, és a kéttételes Miles Away, (az első a Take a Pebble-t idézi) a bravúros zongoradarab, a Crusaders Cross’, folytatása a tipikus emersoni Fugue megint 2008-at idézik. Ezt a vonalat viszi tovább a modern hangzású Marce Train és Emerson orgonavariációja, a Finale, hogy Tony Pia is megvillanjon.

A ráadás az aranykort idézi. Bartók Allegro Barbarojára épülő The Barabarian már 1970-es első megjelenésekor örökzölddé vált az ELP repertoárjában. A Tarkus teljes egészében elnyomják, sőt új gitár-billentyű kettőst is belenyomnak a műbe. A koncertet a negyven évvel ezelőtti bulikhoz hasonlóan, a Nutrocker, Csajkovszkij Diótörőjének boogie-rock and roll verziója zárja le.

Keith Emerson / keyboards, grand piano, Theremin
Marc Bonilla / guitars and lead vocals
Tony Pia / drums
Travis Davis / bass and backing vocals