Termék leírás:

1967-ben Peter Green (született Greenbaum gitáros-énekes-zeneszerző, 1946. október 29.) és Mick Fleetwood dobos, (1942. június 24.) kilépett John Mayall Bluesbreakers nevű zenekarából, és megalapította a Fleetwood Mac együttest. A zenekar tagja volt még Jeremy Spencer slide gitáros-orgonista (1948. július 4.), az üvegnyak-technika megszállottja, és Robert „Bob” Brunning basszusgitáros (1943. június 29.), aki azzal a feltétellel lett a zenekar tagja, hogy csak addig marad, amíg John McVie fel nem váltja őt a basszusgitáros posztján.

Az együttes 1967. augusztus 13-án mutatkozott be a windsori (Egyesült Királyság) Jazz és Blues Fesztiválon, és ezzel megkezdődött az amerikai gyökerekből táplálkozó angol blues feltámasztása és terjesztése. A fesztivált követően John McVie (1945. november 26.) lépett Brunning helyébe. 1968 februárjában került piacra az együttes első albuma, a Fleetwood Mac, és fél évre rá, augusztusban a második album, a Mr. Wonderful, amelyen vendégként Christine Perfect, később Christine McVie (született Christine Anne Perfect, 1943. július 12.) (ekkor még a Chicken Shack együttes tagja) zongorázik. (A McVie-házaspár később elvált, de ez nem akadályozta a zenei együttműködést.)

Hamarosan megjelenik két kislemez is, a „Black Magic Woman” és a „Need Your Love So Bad”. 1968 nyarán egy új taggal, Danny Kirwan gitáros-énekessel (1950. május 13.) bővül az együttes. 1969 januárjában az együttes az Amerikai Egyesült Államokban turnézik. Chicagóban együtt játszanak többek között Wille Dixon-nal, Otis Spann-nel és Buddy Guy-jal.

A rendkívül népszerű együttesben 1970-ben szakadás történt: a frontember, Peter Green, megbetegedett, mentálisan instabillá vált. Azt akarta, hogy a zenekar pénzét adományozzák jótékony célra, de mivel a zenekari tagok ellenezték ezt, kilépett a zenekarból.

Miután Green elhagyta az együttest, Kirwan és Spencer nehéz helyzetbe került: ki kellett tölteniük azt az űrt, amit Peter Green maga után hagyott. A megoldást Kirwan rockos dalai és Spencer „Sun Sound”-os színezetű szerzeményei adták. Stílusváltást jelentett az is, hogy egy hölgy, Christine Perfect énekes-billentyűs-szerző került a zenekarba, - később férjhez ment John McVie-hez -, színesebb, választékosabb lett az együttes zenéje.

A tagcserék folytatódtak. 1970-1973 között a Fleetwood Mac-ben játszott az Eagles későbbi gitárosa, Joe Walsh (1947. november 20.), neki is köszönhető, hogy az együttes a blues-tól a country-rock felé fordult. Jeremy Spencer vallási okokból otthagyta a zenekart, a helyére a Párizsban élő, de Las Vegasban (USA, Nevada) háttérzenészként dolgozó Bob Welch (1946. július 31.) került.

1971 szeptemberében megjelenik a Future Games című album, és ugyanebben az évben jelenik meg az együttes első Greatest Hits-e a CBS (koábbi neve, amelyből a rövidítés is származik: Columbia Broadcasting System) kiadásában. 1972-ben, hat hónappal a Future Games megjelenése után a zenekar kiadja a Bare Trees című albumot.

Az együttes áttette a bázisát Kaliforniába. Welch távozott a zenekarból, és már Kirwan sincs az együttesben. Welch utódát Fleetwood hamarosan megtalálta az amerikai Lindsey Buckingham személyében, aki azzal a feltétellel mondott igent, hogy a barátnője és zenei partnere, Stephanie Lynn „Stevie” Nicks (1948. május 26.) is tagja lehessen az együttesnek.

Ekkor jött létre egy maradandó felállás, a tagok: John és Christine McVie, Mick Fleetwood, Lindsey Buckingham és egy újabb hölgy, a billentyűs-énekes-szerző Stevie Nicks. Ugyanebben az évben jelent meg a Fleetwood Mac, az USA-ban No 1 lett, és 5 millió példányban kelt el. A nők is kitettek magukért: Christine McVie szerzeménye az „Over My Head” és a „Say You Love Me”, Stevie Nicksé pedig a „Rhiannon” és a „Landslide”.
1977-ben adták ki a talán leghíresebb albumokat, a Rumours-t.

Buckingham hatására a zenekar munkamódszere megváltozott: a stúdió-munkát otthoni kísérletezés előzte meg. Ennek a munkamódszernek az eredménye az 1979-ben kiadott, 20 dalt tartalmazó Tusk dupla album. Ugyanebben az évben a zenekar egy 18 hónapig tartó turnét kezdett el, melynek során bejárta szinte az egész világot. A turné állomásai: Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Új-Zéland, Japán, Franciaország, Belgium, NSZK, Hollandia és Nagy-Britannia. A turné eredménye az 1980 végén kiadott Fleetwood Mac Live album.

1982-ben megjelent a Mirage, ami után a zenekar „pihenni tért”, a tagok szólókarrierbe kezdtek: Stevie Nicks 2, Buckigham és Christine McVie pedig 1-1 albumot adott ki. A stresszes életmód, a rengeteg munka miatt Stevie Nicks kórházba került. Elterjedt a híre, hogy a zenekar feloszlik, de ezt Buckingham cáfolta.

Stevie Nicks – vocals, tambourine
Lindsey Buckingham – guitar, banjo on "Say You Love Me", vocals
Christine McVie – keyboards, piano, vocals, accordion on "Tusk", tambourine on "Say You Love Me", maracas on "Everywhere"
John McVie – bass, background vocals on "Say You Love Me"
Mick Fleetwood – drums, percussion

Brett Tuggle – keyboards, guitar, background vocals
Neale Heywood – guitar, background vocals
Lenny Castro – percussion
Sharon Celani – background vocals
Mindy Stein – background vocals

1. The Chain (Buckingham, Fleetwood, McVie, McVie, Nicks)
2. Dreams (Nicks)
3. Everywhere (McVie)
4. Gold Dust Woman (Nicks)
5. I'm So Afraid (Buckingham)
6. Temporary One (McVie, Quintela)
7. Bleed to Love Her (Buckingham)
8. Gypsy (Nicks)
9. Big Love (Buckingham)
10. Go Insane (Buckingham)
11. Landslide (Nicks)
12. Say You Love Me (McVie)
13. You Make Loving Fun (McVie)
14. My Little Demon (Buckingham)
15. Silver Springs (Nicks)
16. Over My Head (McVie
17. Rhiannon (Nicks)
18. Sweet Girl (Nicks)
19. Go Your Own Way (Buckingham)
20. Tusk (Buckingham)
21. Don't Stop (McVie)
22. Songbird (McVie)