Bornai Tibor és Bornai Tibor: Az Ecseri úti oroszlán - könyv
Termék leírás:
Bornai Tibor és Bornai Tibor? Nem, nem arról van szó, hogy nem figyelt oda eléggé, és egy óvatlan pillanatban magával kezdett társalogni a szerző, bár a Morfondírozások köteteinek ismeretében, erre van hajlandósága. A könyvet, amit most a kezében tart az olvasó, ketten írták, Bornai Tibor, az édesapa, aki 60 éves korában, 40 évvel ezelőtt elhunyt, amikor a fia, Bornai Tibor még csak 17 éves volt,
Az apa 1912-ben született, és 1972-ben halt meg. Fia 1955-ben látta meg a napvilágot, és a másik dátum még titok. Kettejük történeteiből rajzolódik ki ez a nehéz, csodákkal és tragédiákkal telezsúfolt időszak, amely éppen most, a könyv megjelenésekor ér kerek, százéves évfordulójához.
Erről a száz évről mesélnek ők ketten, téli estéken, a kályha mellett ülve, vagy a Balaton partján heverészve, május elsejei felvonuláson, a brjanszki erdő hideg szélben reccsenő fái közül, egy Párizs felé robogó kisbuszból, a Népliget mutatványos bódéi előtti padon vagy egy Üllői úti bérház konyhájában ücsörögve.
Sírós-nevetős könyv ez, dokumentum-regény, minden benne szereplő tény és adat valóságos. Apa és fia jegyzetfüzetében lapozgathatunk, és csodálkozhatunk, mennyire rímel ez a két sors. És talán sokan lesznek majd, akik a maguk életében is megtalálják az ebbe a rímképletbe illő verssorokat.
Oroszlán az Ecseri úton? Hogy kerül egy oroszlán az Ecseri útra? Hogy kerül a sivatag koronázatlan királya oda, ahol a használt gyerekkocsitól a hibás rádióig, a szakadozott könyvektől a molyos rókaboáig ócska tárgyakat adnak-vesznek az emberek?
Kiderül, és az igazi, nagy kérdések is válaszra találnak ebben a sok emberséggel és mély humorral átszőtt könyvben.
“A címmel azt is érzékeltetni akartam, hogy az egypártrendszerben a csepeli szőrmegyárban dolgozó apámnak körülbelül annyi élet- és kifutási lehetősége, ha úgy tetszik, vadászterülete volt, mint annak a szegény oroszlánnak az Ecseri úton” – mondta a szerző.
Az édesapa naplót vezetett, amikor a második világháborúban az orosz fronton harcolt, később humoros jegyzeteket, verset és kisebb színdarabot is írt – mindegyikből szerepel valami a kötetben.
“Időnként elküldözgette írásait ide-oda, de nem tudok róla, hogy megjelentek volna. Ironikusan gyakran írta a neve alá, hogy a Ludas Matyi szigorúan mellőzött munkatársa. Emlékszem gyerekkoromból, hogy írásait olykor családi körben felolvasta. Nagyon jól írt, és korábban is eszembe jutott már, hogy át kellene nézni ezeket a papírokat. Szerintem sikeres, akár gazdag is lehetett volna, ha egy más korba, más országba vagy más családba születik” – fejtette ki Bornai Tibor.
A könyvben szó van a zenész nagyapjáról, Bornai Győzőről is, aki Fadrusz János rokona volt, és tehetséges szobrásznak indult, de az első világháborúban meghalt. Bornai Tibor elmondta, hogy élete egyik legszebb napja volt, amikor tíz évvel ezelőtt Kolozsváron a Mátyás király lovas szobra felállításának századik évfordulóján rendezett ünnepségen olyan Fadrusz-bronzplaketteket adtak át, amelyek nagyapja alkotása alapján készültek.
A családi emlékek mellett Bornai Tibor zenészi pályája kezdetéről, a KFT együttes kialakulásáról is ír a könyvben.
“Ezek annyiban is kapcsolódnak a családi történetekhez, hogy nem igazán vidámak. Apámmal ellentétben nekem volt lehetőségem lépéseket tenni a siker és az elismerés felé, de a könyvben szereplő sztorik arról is szólnak, hogy ennek mik voltak a gátjai. Mintha lenne egy akadályozó felhő, ami alól azért én sem tudtam teljesen kilépni, és a történetek így is rímelnek egymással” – jegyezte meg.