Bornai Tibor: Lőj az ördögre! - könyv
Termék leírás:
Három gyermekkori barát, akiket vérszerződés köt össze. Mindhárman tehetségesek, Gábor ígéretes zenész, aki pontosan tudja, mit akar elérni az életben sikert és pénzt. Mihály kötelességtudó és szófogadó, sokáig bizonytalanul mozog világban, és csodálja barátja céltudatosságát és elszántságát. Neki leginkább a töprengéshez van tehetsége.
A szövetség harmadik tagja kettejük gyerekkori szerelme, Szilvi, viszont színpadra született. Egészen különböző életpályát jár be a három főhős, de sorsukat átszövi a politika. Mihálynak a pokolba kell alámerülnie, hogy megtalálja saját útját. Gábor mindent megkap, amit akar, elnyeri Szilvit is. A sikert azonban drágán mérik; van, aki a lelkével, és van, aki az életével fizet érte.
Mindez a kádárizmus Magyarországán, pontosabban Budapestjén történik, ahol egy Villányi úti telefonfülkéből két forinttal körbe lehet telefonálni az egész világot, egy szintetizátorért azonban Németországig kell autóznia az elszánt zenésznek. A beszervezők és beszervezettek világában, ahol a legjobb barát is bármikor árulóvá válhat, és a tartótisztek ügynökeikkel a Múzeum kávéházban jönnek össze egy kis "dumcsipartira".
Bornai Tibor lírai, ugyanakkor ironikus hangvételű regényében megidézőnek a kor fiataljainak kedvenc helyszínei, a BS és a KEK, felbukkan a zenei élet megkerülhetetlen figurája, "Dr. Erőss", és bepillanthatunk a sztárélet csillogó, ám sokszor tragikus világába is.
Müller Péter Sziámi ajánlója:
Azért vagyok gyűröttebb az átlagnál, mert kétszer elolvastam a könyvet. Ilyet se nagyon csináltam még, talán a Varázshegyet olvastam kétszer. Ez most nem a nyalás helye, önmagában ez nem azt jelenti, hogy ez ugyanolyan jó, mint a Varázshegy, vagy kétszer olyan jó. És utoljára úgy olvastam, hogy estétől reggelig, és ez most volt, ez látszik rajtam.
Amit fontosnak tartok elmondani, az az, és amit a Tibor nem tud, hogy ezt a könyvet én is írhattam volna. Ő nem tudja, hogy a könyvnek a helyszínei az én helyszíneim. Ezek nekem nem fiktív helyszínek. Minden, amit leírtál, az személyes élményem.
Ez egy nagyon jó első regény, és hogy nagyon jó, az nehezen kikerülhető minősítés. Mivel nem vagyok hivatásos könyvbemutató, mondhatom tehát nagyon egyszerűen, hogy ez egy nagyon jó első regény. Aki még nem olvasta, az olvassa el, aki már olvasta, olvassa el még egyszer, ahogy az velem is megtörtént. Van fontossága ennek a könyvnek, ez kulcsregény.
Nehéz hozzányúlni ahhoz a témához, amit röviden úgy foglalnék össze, hogy kik azok, akik a Kádár rendszerben születtek, megélték a rendszerváltást, és hogy ez kit hogy traumatizált, kit hogy dobott föl, kinek mit okozott, ezt nem írták még meg rendesen, én legalábbis erről még rendes könyvet nem olvastam.
Ez most egy nagyon rendes könyv, és emiatt fontos. Ettől persze még lehetne csak érdekes. De nagyon jól megírt könyv, és vannak kemény szépségei, amik mellett meg nem lehet elmenni. Nagyon professzionálisan, nagyon jól végiggondolt, jó dialógokkal, jó dramaturgiával, és ami egy irodalmi mű elengedhetetlen sajátja, ahhoz, hogy jó legyen, hogy valamilyen törvényt tölt be a történet.
Előítélettel kezdtem olvasni. Amikor megjöttek a nagyon a helyükre rakott Hamvas Béla idézetek, azt mondtam, ez valaminek az ellensúlyozására van, hogy tudjam, ez egy nagyon okos, nagyon mély könyv lesz, hogy tudjam, hogy egy kivételes gondolkodó mottói szólnak , hogy ezt egy filozófus író írta…
Nagyon könnyed, nagyon élőbeszéd-szerűen megírt könyv, tele az élőbeszéd-szerű filozófia jó fordulataival, nagyon gördülékeny, jó olvasni. Én már régóta nem olvastam el egyben egy sokszáz oldalas regényt. És ezt el tudtam olvasni, illetve, rosszul esett volna letenni. Ez kivételes dolog manapság.
Ez egy olyan könyv, ami nem hagyott bennem hiányérzetet. Egy nagyon rendben levő történetet jól mesélt el, és természetesen ez önmagában kevés lenne, bár ez is ritka, de azért szeretem, mert messze túlmutat ezen a „mi lesz velem a rendszerváltásban, ha besúgó voltam és lebuktam” történeten, ami lassan típustörténet, mert állandóan előkerül, nagyon sok emberről derül ki… ott van egy izgalmas krimi, benne van egy jó krimi, jól van kifejtve. Ha valaki el tud olvasni egyhuzamban 340 oldalt, akkor az egy jól megírt könyv.
Amiért engem sokkal-sokkal jobban izgat, hogy kielégül az az alapkövetelmény, hogy egy olyan általános emberi történetbe szaladjak bele, amitől meg tudok hatódni, ami megérint. És ez a barátság-szerelem örök téma, ezt nehéz jól megcsinálni mostanában, pláne ebben a kijelölt és szűkebb folyosóban, ami ez a besúgó-sztori.
Nekem attól jó, hogy ráismerek a történetekre, hogy sok ismerősömmel meg velem történtek hasonló dolgok, ez ugye, a korosztályom könyve, és ez teszi hitelessé, hogy igen, ezek tényleg azok a történetek.
Ugyanakkor nem hullik szét anekdotákra, nem önkényes, hogy mi kerül bele. És az hogy 3 gyerek vérszövetséget köt, és talál egy pisztolyt, hát ott marha fontos, hogy az a pisztoly jókor süljön el a végén. És jókor sül el, tehát csehovilag is rendben van az olvasnivaló.
Nagyon szerethető, jó és fontos könyv lett. Ezt tekintsék ajánlónak. Müller Péter Sziámi (Elhangzott a Jaffa Kiadó könyvbemutatóján, az Alexandra Pódiumon)