Termék leírás:

Szabados György kompoziciók. Úgy érzem, Szabados György kiemelkedő zenéje még nem kapta meg az őt megillető teljes körű elismerést – éppúgy, ahogy a zenéje sincs szakmailag kellő alapossággal dokumentálva.

De én ismerem ezt az embert, Ő az én testvérem. Mindig szeretni és ápolni fogom a közösen átélt élményeink emlékét.

Amikor Szabados György nagyszerű zenéjére gondolok, zenei világának globális spektruma jut először az eszembe. Mindig emlékeztetett engem Bartók Bélára; különös és gyönyörű elegye volt Bartóknak és Thelonious Monknak.

Ő az én testvérem és szeretem őt. Remélem, a családja jól van, és hiszem, hogy a tanítványai előre haladnak, mert Ő remek tudós és nagy tanító volt. Anthony Braxton

István Grencsó - soprano & tenor sax, bass clarinet, pipe
Máté Pozsár - piano
Róbert Benkő - double bass
Szilveszter Miklós - drums

Szilárd Mezei - viola
Ádám Meggyes - trumpet, pipe
Ábel Fazekas - clarinet, pipe
Gergő Kovács - bariton sax, pipe

CD 1

1. Az esküvő (Eredeti felvétel: Szabados Quartet; Hungaroton, 1974 LP)
Kathy Horváth Lajos - hegedű, Vajda Sándor – bőgő, Kőszegi Imre - dob
A kompozíciót Fejes László díjnyertes (1961 - World Press Photo) fényképe ihlette, amely az akkori lemezborítón is szerepelt volna, ha a politikai hatalom engedi... (A 2002-ben újra kiadott CD-borítón már ez a kép látható.) A következő szöveg viszont megjelenhetett rajta: "Ez a muzsika Bartók és Kodály szelleméhez kötődik, ám elevenen és eredeti ízzel illeszkedik abba az áramkörbe, amit Coltrane, Shepp, Taylor vagy Jarrett fémjelez..."
A bevezető bőgőszóló - ahogy a régi felvételen is - "csendes" feszültséget kelt: az esküvő egy életre szóló esemény. Pozsár Máté "belépése" zseniális; aztán jön Grencsó és Mezei - "tétova" dallam-töredékek: mintha némi bizonytalanság merülne fel. Akarjuk mi ezt? A zongoraszólót Miklós Szilveszter és Benkő Róbert gyönyörűen kíséri - majd a vidám, "táncos átvezetésből" Mezei Szilárd nem mindennapi brácsaszólója bontakozik ki. Aztán Grencsó szopránszaxofon-szólója tovább építi a művet – közben eszembe jut, hogy a szerző biztosan őrülne, ha hallaná (ezt a változatot). A több mint 21 perces számon végig vonul a szertartással és a "körítéssel" járó minden "gyűrődés", küzdelem a "kettősséggel": magabiztos erő és eltitkolt szorongás - felszabadult öröm és felszínes szomorúság. De: nekünk nem kell semmit eldöntenünk, a jövő majd megmutatja...

2. Fohász (Eredeti felvétel: Szabados: Boldogasszony földje/Harangok; BMC, 2008 szóló CD)
Drámai hangvétel, csodálatos összhang, gyönyörű hangszerelés az alapvetően szóló zongora-darabra. Térdelő, fohászkodó emberek, akik soha nem veszítik el a reményt, hogy könyörgésük egyszer majd meghallgattatik - ha nem is most, azonnal, de talán később, valamikor...

3. Adyton (Eredeti felvétel: Szabados: Adyton; Krém, 1983 LP)
Vajda Sándor – bőgő, Faragó „Kázmér” Antal - dob, ütőhangszerek, Lakatos Antal, Dresch Mihály – szaxofon, Fekete István – trombita, Körmendy Ferenc - brácsa
A görög eredetű szó jelentése: legbelső szentély - az a hely, ahol mélységes misztérium játszódik le. (Annak idején - úgy vélem - a szerző a nagy magyar költőre is gondolt a cím választásakor.)
Borongós zongora hangokkal indul a mostani felvétel; aztán az alap quartet-hez csatlakozik a trombita ("szabadon", remek szólóval) és a brácsa (elképesztően virtuóz, egyéni hangvételű improvizációval). Némi "megnyugvás" után újra Pozsár a főszereplő: gyönyörű, zongorán játszott dallam "hozza vissza" a zenekart - Szabados művészetének egyik legszebb darabját hallhatjuk. A záró percek zongora- és tenorszaxofon-szólója igazi, hamisítatlan free. A "szellemidézés" sikerült - az utódok (szerény véleményem szerint) eljutottak arra a szintre, ahol már csak kevesen vannak...

CD 2

1. Ajánlás asszonyainknak (Eredeti felvétel: Szabraxtondos; Krém, 1985 LP)
Anthony Braxton - klarinét, altszaxofon
Ez a kompozíció is egy csodálatos duó (basszusklarinét - zongora) – amint az a "régi" felvételen is hallható. Nem egészen négy perc "álom" - kár, hogy nem több...

2. Halott-táncoltatás (Eredeti felvétel: Szabraxtondos; Krém, 1985 LP)
Anthony Braxton - klarinét, altszaxofon
Morbid cím, ismét dráma - és, persze, marad a rendkívül magas színvonal. A leghosszabb szám, Grencsó és Pozsár a két főszereplő. A kezdeti lendület után a középrészben melankólia, álmodozó révedezés dominál – hogy aztán újra a "húrok közé csapjanak" - a záró szakaszban megint tombol a free. Összetett darab, komoly mondanivalóval, bonyolult felépítéssel. Mégis érthető - sőt: szerethető.

3. Regölés ("Hivatalosan" nem jelent meg; a "Jazz Karácsony" keretén belül, 1985. december 26-án, a Kassák Klubban volt az ősbemutató.)
A harminc évvel ezelőtti előadáson a Magyar Királyi Udvari Zenekarban (MAKUZ) - többek között - Benkő Róbert bőgőzött és Grencsó István játszott altszaxofonon.
Itt, most, könnyed, dallamos bevezetés - mindenki a "színen": a teljes "csapat" játszik. Az egyik legnagyobb múltú magyar népszokásról van szó: szerencsekívánó köszöntés. Ennek megfelelő a darab hangulata is: játékos, "éneklős" és egy kissé misztikus. Szép zárószám a nagyszerű CD-n.