Ivan & The Parazol - Mama, Dont You Recognize Ivan & The Parazol? CD
Termék leírás:
A 2010 elején alakult öttagú budapesti Ivan & The Parazol saját meghatározása szerint 21. századra szabott beatzenét játszik, sajátosan újraértelmezve a hatvanas-hetvenes évek angolszász gitárzenéit.
A Mama, Don't You Recognize Ivan & The Parazol? című album a zenekar eddigi munkásságát összefoglaló, kerek egész anyag, az elmúlt több mint két év alatt született dalokból.
A lemezt záró Lumberjack "érzelmi zavaros rock and roll agymenése” még a kezdeti idők jammelésének eredménye (amely az albumra újragondolt verzióban került rá), a legfiatalabb dal pedig a "fejrázós, Mississippi delta blues-hatásokat is magába foglaló” Approved.
"Nem kapkodtuk el az első nagylemezünket, mert mostanra állt össze az a hangzásvilág, ami a legjobban bemutat minket. Az általános koncepciónk az volt, hogy könnyen feldolgozható, ’egyszerű de nagyszerű’, pozitív energiát sugárzó dalok kerüljenek a lemezre, amire rögtön beindul az emberek lába hallgatás közben. De nem tudatosan úgy álltunk neki a számoknak, hogy ezt akarjuk, sokkal inkább intuitíve ez jön ki a zenekarból” - mondta Simon Bálint dobos.
A hangzásvilág mellett a zenekar a lemez megszólalásában is vintage hatásra törekedett, ezért a felvételek az ABnormal stúdióban zajlottak, ahol professzionális feltételek mellett ötvözhették az analóg hangzást a modern digitális technikával.
Az albumot mindössze 26 óra alatt rögzítette a zenekar, Phillip László (hangmérnök) és a Heaven Street Seven- / Sooeri & Poolek-tag Takács Zoltán "Jappán" (zenei producer / keverés / mastering) közreműködésével.
"A felvételek előtt több héten át minden nap a próbatermünkben gyakoroltuk, finomítottuk a dalokat, így ott helyben már minden simán ment. Az összes számot együtt, metronóm nélkül játszottuk föl, ami remek döntésnek bizonyult így utólag is, mert bennük maradt az a mocsok, amit a közönség élőben megszokott tőlünk" - árulta el a stúdiómunkáról Bálint, aki szerint így "sokkal melegebb és emberibb lett az egész anyag, a zenekar kémiáját tökéletesen visszaadják a felvételek."
"A zenénkkel egy olyan korszakra reflektálunk, ami a feje tetejére állította a világot, emberek millióit hozta lázba és a mai napig kézzel fogható hatása van a rockzenére. A White Stripesból pedig Jack White zsenialitását emelném ki, a szólókarrierjét is figyelemmel kísérjük és sok mindenben hat ránk a munkássága. A 'parazolosság' abban mutatkozik meg, hogy mi így öten olyan kombinációt alkotunk, ami minden szinten passzol; emberileg is - szinte már egy kis családot alkotunk. Az egésznek az a lényege, hogy a szívünk-lelkünk benne van az anyagban, és nagyon élvezzük, amit csinálunk, ami szerintem a koncerteken és a lemezen is átjön" - véli Bálint.
Balla Máté – gitár
Beke István – billentyűk
Simon Bálint – dobok
Tarnai János – basszusgitár
Vitáris Iván – ének
1. Hitmakers
2. Swindie (Panic at the "Background")
3. Whatever
4. 1965
5. Take my hand
6. There's a Lady
7. Approved
8. Sellin' my soul
9. Instant reaction
10. Lumberjack