Termék leírás:

2004. június 4-én a Kisstadionban húsz év után újra koncertet ad a Fonográf együttes. Kaphat-e ennél jobb hírt magyar zenekedvelő? Aligha.

A '84-es tripla hangversenysorozaton - miként azt eme hanghordozó is bizonyítja - már világszínvonalon játszott a zenekar. Az akkori nagyok, a Police és a Queen mellé nyugodtan odatehetjük a Fonográfot azzal a különbséggel, hogy Leviéknek jobb dalaik voltak.

Ha egyenlő feltételekkel folyt volna a verseny (például a magyar illetékesek nem gátolják szándékosan a zenekar külföldi sikerét), talán csak a Trevor Rabin-féle Yes, az Eagles és a Fleetwood Mac rúghatott volna labdába a Fonográf mellett.

Mitől volt ilyen jó ez a zenekar?
Kezdjük a frontembernél! 1973-as feloszlása után az Illés együttes az 1981 -es koncerttől kezdve összesen kilencszer lépett fel (s ezeket csak a sajtó nevezte el búcsúkoncertnek, Ilésék sosem hirdettek ilyesmit), a Fonográf pedig azzal a három koncerttel függesztette fel működését, amelyeken az itt hallható felvételek készültek.

SZÖRÉNYI LEVENTE mindannyiszor bizonyította: képes a hátán vinni a produkciót, gond nélkül bejátssza és beénekli, ha kell, akár a Népstadiont is. Ámulatba ejtő, hogy valaki zeneszerzőként, színpadi előadóként és énekesként egyaránt ilyen lehengerlő teljesítményre legyen képes. Hiszen tulajdon képpen itt három különböző fajta tehetségről van szó.

Zeneszerzői munkásságára csak az elcsépelt, de az ő esetében feltétlenül helytálló „zseniális" jelző illik. Ha mint fellépő művészt nézzük, elementáris erejű kisugárzását csodálhatjuk. Nincs az a képzett musicalszínész, akinek két-három órányi verejtékes gyötrődése felér Levente egyetlen versszakával vagy refrénjével.

Sőt, amikor két verze között éppen nem énekel, akkor is élményszámba megy színpadi jelenléte. Ahogy partnereivel kommunikál és erőt gyűjt, felkészül a következő strófára. Énekkultúrája pedig lenyűgöző és utolérhetetlen. Van-e hozzá hasonló kaliberű, mágikusan szuggesztív előadóművész az emberi kultúrtörténetben? Igen. John Lennon és Elton John.

TOLCSVAY LÁSZLÓ úgy érkezett a Fonográfba, hogy zeneszerzőként már számos, csak szuperlatívuszokkal minősíthető dalt adott a magyar közönségnek. Például: Esőben, Szeretni kéne, Álmomban, Nemzeti dal. Sokszor láttuk, hogy kiemelkedő produkció születhet abból, ha több gigász összedolgozik.

A Fonográfot többek között az tette naggyá, hogy a színpadnak nemcsak a közepétől kicsit jobbra, hanem (szemből nézve) a bal oldalán is egy energiában bővelkedő, gyönyörűen éneklő és virtuóz muzsikus játszott, aki kreativitás terén sem volt egy anyámasszony katonája. Ha Az első villamost a Hunyd le a szemedet vagy a Glóriát - mondjuk - Simon és Garfunkel játszotta volna, ma ugyanolyan ismert dalok lennének, mint a Híd a zavaros víz fölött. Nyilvánvaló, hogy Lacinak a Fonográf hangzásához is igen sok köze van, hiszen a Csak egy kékszínű virág című Tolcsvayék és a Trió-felvétel már majdnem úgy szól, mint egy Fonográf szám, pedig nem játszik rajta egyik Szörényi fivér és Bródy sem.

BRÓDY JÁNOS szövegíróként addig soha nem hallott magaslatokba jutott a Fonográffal. Álomszerű szimbiózisban él a magyar nyelvvel, mesteri könnyedséggel bánik a szavakkal, és káprázatosán lényegretörően, ugyanakkor sohasem szájbarágóan fogalmaz, így nem csoda, hogy a Jöjj, kedvesem, a Várj még vagy a Mondd, hogy nem haragszol rám ugyanúgy remekművek, mint az Illés-időkből származó Ne gondold és Eltávozott nap.

Az, hogy egy dalban nincsenek társadalmi utalások, „csak" egy párkapcsolatról szól, egyáltalán nem jelent megalkuvást, elkényelmesedést. Egy harminc körüli ember akarva-akaratlanul is másképp, árnyaltabban, szimbolikusabban fogalmaz, mint egy húszéves titán. A lényeg: a minőség. Stimmeljen a prozódia, rímeljenek a rímek, igaz legyen a gondolat. Ha a színvonal az elképzelhető legmagasabb (márpedig Bródynál az), akkor ez önmagában kiállást jelent a valódi értékek mellett. Nem kell minden dalban konkrét üzenetet küldeni a pártnak. Ráadásul az is tény, hogy Bródy a 80-as években legalább olyan szókimondó volt, mint az Illés-időkben, igaz, több mint bátor dolog volt 1969-ben leírni és előadni, hogy „El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így, El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít"

Node idézzünk a Jelenkor című Fonográf-lemez és az itt hallható koncertfelvétel egyik dalából: „És jött a Bengázer/És minden elvégeztetett/A völgyet feldúlta, s mélyére acélmagot vetett/És jöttek ők, akik vasbeton oszlopok rácsa mögé települnek/Az álom völgyében/ Parancsra készen áll a halál" Vajon nem a Szovjetunió akkori kül- és katonapolitikájáról szól a dal? Dehogynem. Költőien, művészien, szellemesen. És merészen, hiszen 1984-ben még bőven Andropov, majd Csernyenko a főtitkár, Kádárról nem is beszélve.

Újabb részlet a Jelenkorról és a koncertből: Így szólt az Úr: e város legyen hát tiéd/Játszd úgy a dalt hogy rólam álmodjon a nép/De itt e forrás, melyből hatalmam fakad/Tiltott forrás, megkívánnod nem szabad". Vajon tingli-tangli country-szöveg ez?

Apropó, country; valóban létezik ilyen stílus Amerikában, s valóban sok Fonográf-dalban hallunk steel-gitárt, bendzsót, hegedűt és szájharmonikát Csakhogy mint minden művészeti ágban, a popzenében sem a címke a fontos. Countryt is lehet közepesen és briliánsán játszani. Igazából az számít, hogy ezek elsősorban Szörényi-, Tolcsvay- és Móricz-dalok, s harmadrangú kérdés, hogy akusztikus vagy éppen torzított elektromos gitár játssza-e a kíséretet. A Levél a távolból, Az első sorban ült vagy A széllel szemben nem azért jók, mert country-szerűek, hanem mert tehetséges emberek írták őket. Különben is, ez az egész country-ügy túl van lihegve: a hat Fonográf-sorlemez hatvannégy dala közül mindössze nyolc nevezhető country-szerzeménynek.

MÓRICZ MIHÁLY az egyik legegyénibb stílusú magyar szólógitáros. Brillírozik az FG-4-en,az Útközbenen éppúgy, mint a Jelenkoron.

Legízesebb szólóit talán Levente Hazatérés című önálló lemezén játssza. Énekhangja nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a Fonográfé a legjobb vokál hazánkban. Szólóénekesként Az első sorban ült és a Műkritika című dalaival lopta be magát a szívünkbe. Zeneszerzőként pedig ha mennyiségben nem is, de színvonalban mindenképpen felnőtt Leventéhez és Lacihoz: például a Visszatérés vagy a Zöld sárga rózsa című számai az egész magyar poptörténelem legnagyobbjai közé tartoznak.

SZÖRÉNYI SZABOLCS világéletében a csillogásra kevesebb alkalmat adó basszusgitáron játszott, de hogy a háttérmunkában, azaz a hangszerelésben, a stúdíófeivételek szakmai irányításában milyen óriási szerepe volt, azt csak a zenekar tagjai tudnák megmondani. Szeretetre méltó, mindenki által kedvelt egyéniségének köszönhetően valószínűleg egyfajta integráló szerepkört is betömhetett mindenkori zenekaraiban. Nem lebecsülendő képesség! No és természetesen ő szolgáltatta a híres-neves négyhangú vokál alsó szólamát.

A dobos, NÉMETH OSZKÁR tartotta-tartja össze az egészet. Jómagam mind a Wágner úr, mind az Edison Magyar-országon című dalokat előbb hallottam koncerten, mint lemezről. S hogy e sodró lendületű számok hatására a zsúfolt nézőterű szabadtéri színpadok közönségének álla kollektiven leesett, abban természetesen elévülhetetlen érdemei vannak Oszkárnak. A nemes szerzői elképzeléseket energikusan, frissen szolgálta ki. S persze ahhoz, hogy az itt hallható koncerten a zenekar tényleg világszínvonalúan szóljon, nyilvánvalóan szükség volt Oszi szó szerinti kétkezi (és kétlábi) munkájára, így hát köszönjük neki, valamint a másik öt fiúnak is azt a tíz évet és azt a hetvennyolc dalt, amely minden olyan ember életének végérvényesen részévé vált, aki szívéből szereti e csodás alkotásokat, s akinek lelke legmélyén pendül meg egy húr, ha ezt a szót meghallja: FONOGRÁF (Galla Miklós)

A felvétel a Budapest Sportcsarnokban készült 1984. december 14. és 16. között.
A bonusz koncertfelvételek a Kertészeti Egyetem Klubjában készültek 1983. december 3-án

FONOGRÁF:
BRÓDY JÁNOS
MÓRICZ MIHÁLY
NÉMETH OSZKÁR
SZÖRÉNYI LEVENTE
SZÖRÉNYI SZABOLCS
TOLCSVAY LÁSZLÓ

Közreműködik:
KONCZ ZSUZSA (ELSŐ CD, 8,9.)

továbbá:
ÁRPÁDI LÁSZLÓ - gitár
BERKES GÁBOR - szintetizátor
BORNAI TIBOR - szintetizátor
DÉS LÁSZLÓ - szaxofon
PÁLMAI ZOLTÁN - ütőhangszerek

A hangfelvételt a Főnix Stúdió készítette
Hangmérnök: Bohus János
Hangtechnikus: Juhász István

Az eredeti hanglemez keverési munkái az MHV „P" Stúdiójában készültek.
Hangmérnök: Kálmán Sándor
Hangtechnikus: Rozgonyi Péter
Zenei rendező: Szörényi Szabolcs

A digitális kiadáshoz a technikai korszerűsítést a „P" Stúdió készítette 2004-ben
Hangmérnök: Küronya Miklós, Ottó Tivadar
Köszönetét érdemel: Németh Oszkár, Gittinger Tibor

CD 1.

1. Tiltott forrás (Tolcsvay László-Bródy János)
2. A show folytatódik (Tolcsvay László-Bródy János)
3. Edison Magyarországon (Szörényi Levente-Bródy János)
4. Útközben (Szörényi Levente-Bródy János)
5. Dal az ártatlanságról (Szörényi Levente-Bródy János)
6. Vihar előtt (Móricz Mihály-Bródy János)
7. Egy nap az élet (Bródy János)
8. Egy év elmúlt (Szörényi Levente-Bródy János)
9. Ha én rózsa volnék (Bródy János)
10. A Bengázer (Tolcsvay László-Bródy János)
11. Hej, barátom (Szörényi Levente)
12. Európa csendes (Szörényi Levente-Petőfi Sándor)
13. Nemzeti dal (Tolcsvay László-Petőfi Sándor)
14. Utazás (Szörényi Levente)

CD 2.

1. Levél a távolból (Szörényi Levente-Bródy János)
2. Jöjj, kedvesem (Tolcsvay László-Bródy János)
3. Vidéki kislány (Szörényi Levente-Bródy János)
4. Hát eladtuk végül a házunk (Szörényi Szabolcs-Bródy János)
5. Gondolj néha rám (Szörényi Levente-Bródy János)

Bónusz koncertfelvételek:

6. Zazi (Szörényi Levente-Bródy János)
7. Wágner úr (Szörényi Levente-Bródy János)
8. Hét évig tart (Bródy János)
9. Koordináták (Szörényi Levente-Bródy János)
10. Menjünk, gyerekek (Móricz Mihály-Bródy János)
11. Rám vár az élet (Tolcsvay László-Bródy János)
12. Az első villamos (Tolcsvay László-Bródy János)
13. Útközben (Szörényi Levente-Bródy János)

Extra bónusz (angol nyelvű) dalok:

14. Heaven Is In Your Eyes [Mosolyod vigasztal] (Tolcsvay László-Bródy János-Stan Alexander)
15. Bluebirds [Hét évig tart] (Bródy János-Pierre Tubbs)