Termék leírás:

Magyarország leghíresebb egyetemi rock-együttese a hetvenes évek közepén tűnt fel. Tagjai jórészt debreceniek. A klasszikus zenéhez közeledő rock nyomdokain indultak el, és Muszorgszkij, Hacsaturján, Grieg, Bartók feldolgozásaikkal szereztek népszerűséget.

A riportkötet a zenekar tagjainak életét, küzdelmeiket, a rajongókat, mutatja be, a 70-es évekről is korrajzot adva.

Azon ritka könyvek egyike a magyar rockirodalomban, amit rajongók írtak. És a zenekar szerencséje, hogy a rajongók - mivel civilben újságírók - jól megírták ezt a könyvet.

A könyv 160 oldalon ír a debreceni zenekarról fekete-fehér fotókkal tűzdelve interjúkötet formájában. Mindenki szót kap, aki a zenekarban játszott, és a tagok utóéletébe is betekintést enged a könyv.

Abban a pár évben, amit egyetemistaként Debrecenben töltöttem, keveset találkoztam a Panta Rhei együttessel. Amúgy felületesen különcködőnek tartottam a névválasztásukat, "túl technikásnak" a zenéjüket. Akkoriban - bevallom - nemigen fért más a fejembe, mint a saját nagyszerűségemmel kapcsolatos gondolatok.

Sokat veszítettem ezzel az önteltséggel. Barátokat, akiknek a nagyszerűségét talán sohasem ismerem meg, és tapasztalatokat, amiket később sokkal keservesebben kellett beszereznem. No meg a zenét, ami - ellentétben jónéhány sok évtizeddel ezelőtt készült dallal - most is friss, hatásos és jelentős. Nem értettem meg akkor a lényeget.

Ezek a fiúk azzal a természetességgel csináltak valamit világszínvonalon, amivel a virág nyílik vagy a madár csicsereg. Csak éppen tudták, amit máig sem felejtettek el, hogy ehhez a természetességhez nem elég az ösztön, a napfény. Kemény munka is kell. Az együttes négy frontembere azóta is különlegesség a szakmájában, mindannyian letettek valamit a közös asztalra, amilyet mások kevesen.

Fölösleges lenne most elsorolni, a könyvből úgyis kiderül, hogy bár a közös zenélést, a Panta Rheit abbahagyták, a színvonalat nem.

A nemsokára olvasható életutak anélkül is fontosak lennének, hogy ott van mögöttük a zene, az együttes. Az apák-anyák korosztályának boldog visszarévedés a múltba, helyek és arcok merülhetnek elő a feledésből, no meg dallamok, szép számmal. De a fiatalok is láthatnak mást ebben az interjúsorozatban, mint egyszerű, üres kis nosztalgiázást. Megláthatják, hogy érdemes gondolkodni, elindulni bármilyen irányba, csak tisztességesen és megfontoltan haladni, no meg néha új utat tömi. És ha ehhez van egy csapat is, akkor az egész életre szóló élmény, alap lehet.

Tartalom:
Társak között
András (Szalay András)
Szalay Éva néni (Dr. Szalay Sándorné Dr. Csongor Éva)
Enikő (Ács Enikő)
Kálmán (Matolcsy Kálmán)
Ternai és a „Kultbiz" (Ternai András)
Csaba (Béke Csaba)
Dzsozó (Dr. Nagy József)
Miki (Dr. Kiss Miklós)
Kriston Vízi József (Dr. Kriston Vízi József)
Jenő (Dr. Kathó Jenő)
Tamás (Hajósi Tamás)
Ildikó (Dr. Veres Ildikó)
Judit (Berkics Judit)
Victor Máté
Levél Baltimore-ból (Turi Gábor)
Kiss Pista (Kiss István)
Mindig összejön egy kis csapat (Mészáros Zoltán)
Sanyi (Dr. Szalay Sándor)
Ezredvégi beszélgetés
Marx György (Dr. Marx György)
Zorán (Zorán Sztevanovity)
És végül
E-mailen érkezett
Panta Rhei (angol)
Panta Rhei (német)
Panta Rhei (francia)