Termék leírás:

A Vígszínház főrendezője, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára és Orosz Ildikó újságíró, szerkesztő, fordító közös munkájának eredményeként jelent meg az Összpróba – múzsák és mesterek, avagy egy rendező emlékezései című könyve a Park Könyvkiadó gondozásában.

A kötetben szó esik korunk meghatározó színházi alkotója, Marton László gyermekkoráról, a legkorábbi emlékektől kezdve az első szerelmen át a Színház- és Filmművészeti Egyetemen való kalandos felvételéig, pályájának leglényegesebb mozzanatairól, tanulásról és tanításról, illetve arról vajon a véletlennek köszönheti-e, hogy Várkonyi Zoltán annak idején szerződést ajánlott neki és ezzel lehetővé tette, hogy a Vígszínház legtovább regnáló igazgatója váljon belőle.

2016-ban a Park Kiadó kért fel, hogy működjek közre Marton László önéletrajzi könyvének megírásában. Az Összpróba – Múzsák és mesterek, avagy egy rendező emlékezései című memoár 2017. júniusában, az Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Célja a nemzetközileg is elismert igazgató, rendező és tanár életútjának megörökítése volt – az ő saját nézőpontjából, saját hangsúlyaival, reflexióival, egyes szám első személyben elbeszélve. Olyan könyvet akartunk létrehozni, amely színház- és társadalomtörténetileg is érdekes és értéket közvetít.

Ezért különösképpen megrendülve értesültem a Sárosdi Lillával és más nőkkel történtekről.
Szeretném kinyilvánítani, hogy elítélem az anyagi, státuszbeli, intellektuális és pszichés fölénnyel vagy hatalommal való visszaélés, bántalmazás minden formáját. Együtt érzek és szolidaritást vállalok minden ilyen visszaélés elszenvedőjével, támogatom a megelőző és segítő rendszerek kiépítését és a jó gyakorlatok bevezetését, mindenek előtt a leginkább hierarchikus intézményekben: az oktatási és egészségügyi intézményekben, illetve a munkahelyeken.

Felnőtt emberek konszenzuális szexuális viszonya magánügy, senkinek sincs joga beleszólni vagy erkölcsi ítéletet mondani felette. Ám a hatalmi helyzetekkel való rendszerszintű visszaélés közügy. A köz mi magunk vagyunk.

Marton László visszaemlékezéseinek könyv formába öntésekor nem végeztem tényfeltáró újságírói munkát, hiszen nem ez volt a feladat, de őszintén remélem, hogy egyszer lesz alkalmam megismerni az ő nézőpontját is ebben a történetben.

Végül, hiszek az őszinte párbeszédben és a bocsánatkérés erejében. Orosz Ildikó

"Különös krónikát tart a kezében az olvasó. Egy olyan összetett, rétegzett szöveget, mint amilyenek egy jó színdarab mondatai. Ez nem véletlen, hiszen a könyv főhőse színházi ember, ismeri a jó előadás követelményeit, és kiváló érzelmi és képi memóriával rendelkezik. Ez a krónika egyszerre családtörténet, korszaktörténet, színháztörténet, nevelődés- és fejlődéstörténet, egyúttal izgalmas művészkarrier-történet is." (Részlet Radnóti Zsuzsa előszavából)

Ajánlók a könyvborítón:

„Marton László az egyik legfontosabb ember és művész a számomra. Örökké példamutató, fiatal, és új utakat keres. Egy padláson, Nóra babaházában, popfesztiválon, a Pál utcában. A Vígszínházban és külföldön. Közöttünk, a tanítványaival, a színészeivel, a nézőkért.” Eszenyi Enikő

„Olvasom Marton könyvét. Ismerős történetek közt homályos részletek jönnek föl, vagy épp olyanok, amelyekre én e könyv nélkül már biztos nem emlékeznék. És most tudok meg dolgokat, amelyek a sok-sok év alatt a közelemben játszódtak le, amelyeket észre se vettem vagy nem értettem…” Presser Gábor

„Ebben a fontos könyvben feltárul egy korszakos magyar művész gazdag életének mentális térképe sok-sok szereplőjével, városaival, országaival, földrészeivel, melynek közepében ott ragyog a Vígszínház, Marton László rendezői, színházvezetői, színészpedagógusi életművének legfőbb alkotóműhelye.” Hegedűs D. Géza

„Marton Lászlót majdnem fél évszázada ismerem. Több jelentős rendezésében dolgozhattam. Így alkalmam volt tapasztalni, hogyan kamatoztak nála azok az élmények, melyeket egy kulturált polgári család szellemiségéből meríthetett. Hazai és külföldi művészi sikerei mellett a Vígszínház vezetését is legfontosabb szívügyének tartotta.” Lukács Sándor

„Martonról? Sokat dolgoztunk együtt, sokat röhögtünk, sokat veszekedtünk, sok mindent megéltünk. Sokat köszönhetek neki. Több mint 50 éve ismerem… Boldog vagyok, hogy ismerhetem.” Kern András