Termék leírás:

Nem bánok semmit sem.
Pedig kijutott neki bőven. Olyan párizsi családban világra jönni, ahol a nagymama bolhaidomár, az anya utcai énekesnő, az apa vásári mutatványos, és ahol a cumisüvegbe piát is kevernek, hogy a gyerek jobban aludjon, nem mindennapi örökség. És akkor a másik nagymamáról még nem is beszéltünk, aki legalább vidéken lakik, és tisztességes szakmája van: szakácsnő. Igaz, hogy egy bordélyban.

Abban a bordélyban, a jó vidéki levegőn szedi össze magát ez a csenevész kis párizsi veréb. Ezer szerencséje, hogy félvakon kerül a műintézménybe, így legalább csak azt érzékeli, hogy a jó illatú, kedves lányok kimosdatják, kezeltetik, kényeztetik, esténként mesélnek neki, törődnek vele, még iskoláztatják is!

Miután a lányok kikupálták, apja visszaviszi a párizsi flaszterre, mert észreveszi, hogy a gyerek egyetlen anyai öröksége, a hangja, páratlan a maga nemében. A francia zászló és Coco Chanel mellett ez a hang, ez a törékeny figura ma már Franciaország harmadik jelképe. Sanzonjait világszerte nagy művészek tartják műsoron.

Édith Giovanna Gassion, a kis veréb piaf nem bánt meg semmit. Sem az utcai karriert, amiről nem tehetett, sem a sok szeretőt, akiket magának köszönhetett, sem azt, hogy betegesen tékozolta magát.

Edith Piaf, a kis veréb életét és munkásságát veszélyes vállalkozás bármilyen oldalról megközelíteni: legyen az zenei átdolgozás, filmes próbálkozás vagy akár irodalmi mű, hiszen már az ötlet is magában hordozza a bukás veszélyét.

Jean Mareska és Philippe Crocq azonban úgy döntöttek, felülírják a szabályokat, és papírra vetik a már agyonismételt történetet.
Azonban nem az aranytorkú énekesnő életéből egy-egy momentumot kiragadva, hanem inkább összegezve, egy teljes élettörténetet elbeszélve hozták létre e kötetet.

Könnyen olvasható, logikusan rendszerezett művet tart a kezében az olvasó, amely sok alkotáshoz (például a 2007-es év egyik legszebb filmjéhez, a Piafhoz) hasonlóan nem ugrál a térben és időben, hanem egyetlen idősíkon terelgeti szereplőit, csupán a teljes valóságot bemutatva a történet mindenki által ismert tragikus végkifejlete felé.

Realisztikusan és kíméletlenül ábrázolják a zord gyermekkor, a nélkülözés és elhanyagoltság korának viszontagságait, a szeretet és a törődés hiányát, amelynek ellenében semmi más, csak a vele együtt élő kihasználtság, a haszontalanság és a pusztító üresség kálváriája jelenik meg.

Innen kalauzolnak tovább a felnőtté válás, ha lehet, még gyötrelmesebb útjára, ahol az (ál)boldogság és a valahova tartozás csak az alkoholon és a különböző pusztító szereken keresztül érintik meg Piafot.

Piafot, akinek élete talán egyetlen hűséges, igaz társa ezekben az időkben, majd később is Simone, a csak Momone-ként emlegetett féltestvér, akitől bár többször is kénytelen látszólag elszakadni, a szoros kötelék még több ezer kilométeren keresztül is összefűzi őket.

Eddig kevés helyen olvasott és megjelenített szeletét villantja fel viharos barátságuknak és testvérkapcsolatuknak a két szerző.

Talán pont ezért sokszor a nézőpont is mintha megváltozna - Piaféval együtt átérezzük a féltestvér, a társ, az utcalány szenvedését, a rajongókkal és az őt elnyomó támogatókkal, a pénzemberekkel szemben.

Az eddigi összegző művekben elhanyagolt, itt főszállá váló mellékzönge, a titkok és érdekfeszítő részletek felszínre bukkanása érdekes adalékkal szolgálnak a sanzonénekesnő élettörténetéhez.

A siker, a csillogás, a szerelem és a gyümölcsöző munkakapcsolatok születésénél is ott bábáskodik a könyv, azonban korántsem olyan nyomatékkal, mint a Piaf-Momone kapcsolat kidomborításánál.

A megjelenő szálakban, Louis Leplée, Marguerite Monnot, Marcel Cerdan és más, hangsúlyos szereplőkkel való kapcsolatban, rendre felbukkan a sötét árny, Simone képe, aki a szerzők - talán nem alaptalan - állítása szerint mindig is Edith rosszabb felét testesítette meg: a nehézségek árán berendezett életet és felépített karriert egyetlen rossz szóval semmivé változtatta.

A két író célja - amely még az életút meséjének befejezése előtt derengeni kezd - nem csupán az, hogy elmondjanak egy már unalomig ismételt históriát.

Látni és láttatni akarják a tragédiába torkollott életen, a nyomorból a sikerbe ívelő, majd ismét a szánalomba hajszolt énekesnő drámáján keresztül a mindenki számára levonható, azonban más szemszögekből vizsgálandó tanulságot.

Fordította: Orbán Gábor

Tartalom:
Bevezető / 5
Előszó - Szerelem nélkül semmik vagyunk / 7
1. Belleville is Párizshoz tartozik / 11
2. Az utca iskolája / 25
3. Minden apuka Louis / 35
4. A Gerny's Leplée nélkül / 45
5. Raymond, a légionáriusa / 53
6. ABC, a fordulópont / 67
7. Cocteau felfedezi a közönyt, Piaf a színházat / 3
8. Ivo, monta! / 93
9. Sikerek és találkozások a Broadwayn / 105
10. A gladiátor / 115
11. Marcel tovább él / 141
12. André kitúrja Constantine-t / 153
13. Piaf a filmvásznon / 157
14. Házasodjunk össze! / 159
15. A tömeg a zsebében volt / 171
16. Jövés-menés /177
17. American lover / 183
18. Szörnyű évek / 189
19. Dumont, a kitartó / 195
20. Egy utolsó reménysugár / 211
21. 1963 / 219
FÜGGELÉK / 227
BIBLIOGRÁFIA / 239