Termék leírás:

"Vannak olyan zenekarok, amelyek esetében az embereket nem csupán a produkció, a zene, a dal, a szöveg érdekli, hanem valami más is. A Hungarica is közéjük tartozik.

Politika, botrányok, jegyiroda, szlovákiai focimeccs… A Hungarica nevéhez számtalan olyan eseményt csatoltak hozzá, amely idegen a zenétől, a rock’n’rolltól, a metaltól. Bevallom, a kívülről érkező hatások miatt bennem is kialakult egy bizonyos vélemény erről a zenekarról, de belül mindig is éreztem, hogy a kép nem olyan szimpla, amilyennek a médiák többsége lefesti – márpedig ebben a világban az emberek többsége pusztán arról szerez tudomást, amit a médiák leközölnek. Éreztem, hogy itt, a Hungarica esetében sokkal többről van szó annál, hogy egyszerűen rá lehessen ragasztani valamilyen címkét a zenekarra, a tagjaira, a produkcióra. Nem tévedtem.

Az elmúlt két hónap során alaposabban megismertem a Hungaricát, a tagjait, azokat az embereket, akik létrehozták ezt a produkciót. Megismertem őket, és ők sem kerülhették el, hogy könyvet írjak róluk. A Hungaricáról írt könyv sem egyéb, mint korrajz, de itt természetesen egyéb, nem színtisztán rock’n’rollos tényezők is szerepet játszanak. Ennél a zenekarnál egy olyan jelenség kristályosodik ki, amelyet valamennyien érzünk, amelyhez valamennyiünknek közünk van. Véleményem szerint az követi el a legnagyobb ostobaságot, aki megpróbál szőnyeg alá söpörni bizonyos jelenséget, aki egyszerűen nem foglalkozik valamivel, ami van, létezik, él.

Mert mindaz, amit a Hungarica megénekel, az igenis létezik. Pártállástól és világnézettől függetlenül, tárgyilagosan meg lehet állapítani, hogy bizony, történnek furcsaságok ebben az országban. A furcsaságok pedig felvetnek bizonyos kérdéseket. Például: miért kell azonosítani az egészséges nemzeti öntudatot (értsd: büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok) a nacionalizmussal? Miért nem sütik rá a „nacionalista” billogot a U2-ra („Sunday Bloody Sunday”), vagy az örmény System of a Downra, ha a Hungaricával megteszik ugyanezt?

Miért baj az, ha kilencven év elteltével is vannak még olyanok, akik elítélik a trianoni szerződést? Miért kellene mindig, mindenkinek beérnie az egyengondolatokkal, a globalizált egyeneszmékkel? Miért kell törvényekkel, rendeletekkel szabályozni, hogy az emberek mit gondoljanak? (Ó, Szent Orwell! Ne hagyj el!) Miért baj az, ha valaki megkérdezi: ha már mindenkinek megbocsátottak, miért éppen nekünk nem? Miért volt baj 2006-ban, hogy szóba kerültek bizonyos folyamatok – olyan folyamatok, amelyekkel ma már a rendőrség és az ügyészség foglalkozik? Egyáltalán: miért baj az, ha színes a világ?

Nem állítom, hogy mindenben egyetértek a Hungarica tagjaival, az viszont tény, hogy ez a zenekar érint olyan dolgokat (például: hazaszeretet, büszkeség, a modernkori kizsákmányolás léte), amelyek szerintem is fontosak.

Varga Miklós és Nagy Feró a velük készített riportban, egymástól függetlenül elmondta: ők mindig is vallottak valamit, mindig is volt bizonyos véleményük a dolgokról, és arról, hogy a világ úgy alakult, hogy most már egész pártok vallják ugyanazt, vagy közel ugyanazt, mint ők, igazán nem tehetnek.

Valahogy így van ezzel a Hungarica is. Tagjai vallanak bizonyos nézeteket, és arról igazán nem tehetnek, hogy ezek többé-kevésbé azonosak egy párt nézeteivel." - Szántai Zsolt