Termék leírás:

Két hatalmas, egy-egy könyvoldalt elfoglaló idézőjel keretezi a regényt, és a 110 fejezetbe szortírozott, közel 600 oldalnyi szövegből viszonylag könnyen kihámozható e tipográfiai gesztus magyarázata és értelme.

Temesi három történet epizódjaiból állította össze mozaikregényét. Az elsőben a népszerűsítő zeneszerző-biográfiák szerzői - Bókay János, Gál György Sándor, Láng György, Passuth László - modorában, időrendben haladva mesél Bartók Béláról, a gyermekévektől az emigrációig. Nagyjából felmondja az életrajzot, művekről (ha egyáltalán) a zenei bedekkerek színvonalán szólal meg.

A második történetszál - az elsőhöz képest valamivel nagyobb írói szabadsággal és fantáziával - az amerikai évek (1940-1945) és az újrakezdés kudarcát dolgozza fel. A harmadik történet váza az elbeszélő életének egy viszonylag rövid időszaka, valamikor a 2006-os választások idején kezdődik, és 2009 májusáig tart. Erre a vázra csimpaszkodnak fel az életút korábbi szakaszának epizódjai, emlékei, valamint az író eddigi életművéből szemezgetett szövegek parafrázisai.

Mindhárom mesének határozott vége van: a hős elhagyja hazáját, a hős meghal, a hőst kirúgják az állásából. A mesehősök majdnem teljesen azonosak a modellel: Bartók Béla döntő százalékban megegyezik azzal a Bartókkal, akit a bárki által elérhető szövegforrásokból (levelek, visszaemlékezések, zenetörténészi értékelések stb.) az olvasó már jól ismerhet.

Az elbeszélő portréjában is kevés a fiktív elem, szívesen határozza meg önmagát a Por című regény szerzőjeként, tudjuk, hogy melyik újság számára írt heti rendszerességgel tárcákat, tudjuk, hogy kiket becsül nagyra, tudjuk, hogy melyik politikai oldallal szimpatizál, tulajdonképpen még a kórházi zárójelentésébe is bepillanthatunk. E dokumentumregény-féleség azt sugallja, hogy bátran azonosítsuk a regényhősöket modelljükkel, azaz Bartók Bélával és Temesi Ferenccel.

E Bartók-életrajz legélvezetesebb lapjai a nyilvánvaló képtelenségek (Ken Russell Csajkovszkij-, Liszt- és Mahler-filmjeit is a fantasztikus és arcátlan víziókért szeretjük...). Például amikor Emma (Kodály majdani felesége), Bartók és Kodály társaságában egy spiritiszta szeánsz keretében (valamikor 1905 tájékán) megidézi Liszt Ferenc szellemét, és többek között a h-moll szonátáról faggatja. A szellem pedig arra szólítja fel a két ifjú komponistát, hogy menjenek el parasztzenét gyűjteni.

Honnan tudja ezt a szót - értetlenkedik Bartók -, hogy parasztzene, hiszen ezt csak mi használjuk. Hasonlóan "képtelen" epizód, amikor Bartók egy vicces krokit improvizál szalonnasütés közben a híres dr. Vagina Paga nevű kottalapozóról, akit "a lapozás Paga nénijének is hívtak a szakmában". Nem zavaró, hogy Bartók a történet szerinti évben nem mondhatja azt, hogy Vagina Paga egyszer elnyerte a "Sztravinszkijnál is többet lopok vándorserleget", mivel Bartók ekkor semmit sem tudhatott még Sztravinszkijról.

A könyv aranymetszése a 68-69. fejezetnél van. A 69.-ben egy igazán különleges fordulat következik: Temesi - a fikció szerint San Franciscóban - személyesen találkozik Bartókkal, és leülnek beszélgetni. De ugyanilyen fontos fejezet a 89. is (Fibonacci-szám), melyben a szerző dicséretes kíméletlenséggel jellemzi önmagát. Itt olvashatjuk az egyik kulcsmondatot is: az Életrajzoló már fiatalon "elegye volt egy elaggott kínai bölcsnek meg egy bimbózó elméjű diáknak.

Amikor híre ment, hogy Temesi Bartókról készül életrajzi regényt készül írni, sokan meglepődtek. Hiszen ő a kezdetek kezdetétől saját önéletrajzát csiszolgatta: a legkülönfélébb formai bravúrokkal övezve, de mégiscsak a Szegedről Budapestre, majd Amerikába és Hollandiába vezető utat ismerhetjük meg műveiben, alighanem jócskán kiszínezve. És ha jelen volt is a művekben más történetszál az előbb-utóbb összeért a saját életpályáéval.

Még újságregénye, a Kölcsön idő sem tér el ettől a recepttől, hiszen a rovatok között megtaláljuk saját visszaemlékezéseit is, ráadásul a szerkesztő személyisége nyilvánvalóan megegyezik az író Temesiével. Hogyan illeszkedhet ebbe az életműbe Bartók Béla pályájának ismertetése? Tulajdonképpen már a legutóbbi, Amszterdam stb. című regény is kilógott a sorból: nem igazán voltak benne eredeti ötletek, formai megoldások, hiányzott a spiritusz. Nem csoda, hogy a közönség fenntartásokkal várta a Bartókot is: Temesi elég sokáig hallgatott, utoljára a Szlengbloggal kapcsolatos botránya miatt lehetett hallani róla (ez egyébként a könyvben is megjelenik).
 
Az író egy ravasz cselt hajtott végre: írt egy könyvet Bartók Béla életéről – és beleírt egy másikat a sajátjáról. A Bartók terjedelmileg valóban kitesz két könyvet. Szerkezetileg három szál fut végig a történeten: a fiatal Bartók pályája gyerekkorától első nagyobb sikerekig, az idős, beteg Bartók amerikai élete, illetve Temesi (azaz Életrajzíró) életének eseményei nagyjából a 90-es évek közepétől a közelmúltig. Lehet vitatkozni róla, melyik szál a hangsúlyosabb: terjedelmileg persze egyértelműen a Bartók Béla életét bemutató részek alkotják a mű nagyját, ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy azok a legsikerültebb epizódok.

Mindenféleképpen erénye a könyvnek, hogy az ikonná merevedett Bartók-kép helyett emberi arcot ad a zeneszerzőnek, akivel lehet rokonszenvezni, akivel vitába szállnánk, vagy akit éppen sajnálnánk. Temesi kétségtelenül alaposan beleásta magát a Bartók-irodalomba – nem is meglepő, hiszen saját bevallása szerint évtizedek óta készül az életrajz megírására –, de ez nem biztos, hogy elég lett volna a regényhez. Ahogy ő maga fogalmazott, a könyv „ál-dokumentumregény”, hiszen ahol hiányoztak az ismeretek, ott az írói fantáziát hívta segítségül.
 
Temesi számos forrást használt fel a regény írásakor, ezek közül sokat bele is épített a kész műbe: leveleket, dokumentumokat olvashatunk, amelyek erősítik a hitelesség látszatát, még ha a Bartók-szálak jelentős része fikció is marad. Bármennyire érdekes is Bartók élete, ennek a regénynek az erőssége a „temesiáda” továbbszövése.

Az Életrajzíró meséjét továbbvivő történetszálak egész egyszerűen izgalmasabbra sikerültek, mint a többi – valószínűleg a szerzői szándék ellenére. De a szóban forgó időszak mind Temesi, mind az ország életében fordulatokban gazdag volt, és közvetlen hatással van jelenünkre. A szerző pillanatnyi habozás nélkül foglal állást politikai kérdésekben, kíméletlenül ítéletet mond ellenfelei felett – mindeközben pedig esendő, támogatásra szoruló ember marad. A valóságshow-k korszakában közhellyé vált az „önmagát adja” kifejezés, mégis illik az itteni Temesi-képre: láthatjuk az író bűneit, hibáit, csalárdságát, alkoholizmusát, önzését, stb.