Termék leírás:

A blues hazai ügyeiben járatosaknak aligha kell bemutatni a műfajjal több mint baráti kapcsolatot ápoló Vas Zoltán bluesügyi munkásságát. A Bluesügyi Hivatal egyik alapítója egy könyvvel jelentkezett, benne megannyi dalszöveg, közel negyven év termése.

S hogy miként is kell nekiállni egy vagány blues megírásának? A végére álljon itt egy „VasZolis” válasz:
„Nem úgy álltam neki, hogy most írok egy bluest, hanem hogy írok egy dalt – aztán nahát, nézd csak, ez is blues lett. Most épp ez van.”

Ez a legkevesebb, amit megérdemel. Hogy egy kis kötetben olvashassuk negyven év dalainak legjavát. Amelyekből néhány még abban az időben született, amikor a szociális töltésű számokat „pol-beat”-nek nevezték. Aztán lett belőle „hunplugged”, és mindenekelőtt köz- és magánéleti blues. Nem Delta, nem chicagói, amolyan budapesti, óbudai, budafoki, újlipótvárosi, krisztinavárosi, mikor milyen. A köz- és magán között a határ szélessége és állaga bizonytalan. Ugyanúgy közkézen és szájon forog, mint egész eddigi életműve, valamint következő koncertje.

Amikor az ember olyan dalokat hallgat, amelyeknek a szövege legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a zene, az énekelt előadást hallva is megdöbbenhet, meghatódhat, elgondolkodhat, de azért az egészet valamennyire feloldja a zene. Amikor azonban csak a szöveget olvassuk, például Bob Dylannél, Leonard Cohennél, vagy éppen Vas Zolinál, a szavak sokkal inkább mellbevágnak, kiütnek.  Zoli nemcsak élőben, vagy lemezről ordít, hanem ordítanak a leírt betűk is.

A könyvet egy hosszú „életmű-interjú” vezeti be, amely a Klubrádióban hangzott el. A beszélgetőpartner Halper László, akivel Vas Zoli hosszú ideje együtt muzsikál, lelkes és felkészült riporter – amúgy napjaink talán legkiválóbb hazai gitárosa. Egy független, öntörvényű, hátszél nélküli alkotói pálya hiteles képe bontakozik ki, a Holokauszt-túlélő családi háttértől az ihlető zenékig (nemcsak blues, hanem bossa-nova, magyar népdal, sőt nóta is…), az egykori társaktól, akik közül többen azóta a „szabadságot választották” a dalszövegek/versek születési körülményeiig (tipikus „vasiáda”: BMW-n ír, azaz buszon, metrón, willamoson…), és nem utolsósorban a már-már történelmi helyszínekig, amelyeket egy bizonyos „kultúrkör” máig nosztalgiával emleget.