Termék leírás:

Verebes István Ornél történetébe már öt éve belefogott: írta, otthagyta, újrakezdte, megint félretette. Másfél éve - amikor már nem szorították határidős színházi premierek - döntötte el, hogy végleges formát ad az agyában, lelkében kavargó érzeteknek, melyeket a kereskedelmi média működése gerjesztett.

A regény főhőse fényképészként éli szürke, lecsúszott hétköznapjait, amikor a véletlennek köszönhetően belecsöppen a média világába. Egyik napról a másikra egy televíziós show körülrajongott sztárja lesz. A végkifejlet persze sejthető, rá is a Fifik, Mimik, Csujkák, Sasák s a többi csatornasztár sorsa vár.

- Nem volt célom leleplezni a médiát, csak azt akartam rögzíteni: vegyük tudomásul, hogy ebben élünk... - mondja Verebes István. - A rendszerváltás után húsz évvel ugyanis eljutottunk odáig, hogy szinte visszasírom Aczél György kézivezérlését. Ez botrány, de mégis. Akkor legalább tudva volt hogy mi az érték számított az iskolázottság, a szaktudás, hogy ki mit tett le az asztalra. Ez ma mind ebek harmincadján.

Nem védem a Kádár-rendszert én magam nagyon untam, de az nem lehetett kérdés, hogy Illyés Gyula, Konrád György, Darvas Iván vagy Mensáros László jelenti a tehetséget a nívót. Akkor is lehetett tisztességesnek maradni, s állítom, hogy a mai kor viszonyai erősebben késztetnek az elvtelen odadörgölőzésre. S ami a legnagyobb baj, Ornélok nem csak a médiában léteznek.

Annak örülnék, ha az olvasóim a saját környezetükben fedeznék fel a maguk Ornéljait hiszen a silányság, a nyegleség, a nagymellényűség, a cinikusság mindenütt megtalálható.