Zilahi Csaba: Erdélyi MagyaRock 1970-2010 - könyv
Termék leírás:
Az Erdélyi Magyarock 1970–2010 kötetben elsősorban azokról van szó, akik letettek valamit az „asztalra”, legyen az bakelit (vinyl) lemez, kazetta, CD vagy rádiófelvétel. Elsősorban azokról, akik úgy döntöttek, hogy Erdélyben magyarul énekelnek. De néhány oldalon azokról is, akik magyarként valamilyen oknál fogva román vagy angol dalszövegeket írtak. Elvégre ilyen az erdélyi rock and roll!
A több mint 250 oldalas, fényképekkel gazdagon illusztrált könyv, bár felsorakoztatja az 1970 és 2010 között létező legfontosabb zenekarokat, ahogy a szerző is megfogalmazta, igyekszik nem lexikonszerű lenni. Nem csak száraz leírásokat tartalmaz, hanem visszaemlékezéseket, újságcikkeket, szórakoztató történeteket is, illetve a zenekarokon túl szó esik tehetségkutatókról, érintőlegesen fesztiválokról is.
Zilahi Csaba 1963-ban született Kolozsváron, a Brassai Sámuel Líceumban érettségizett. Időközben a Népművészeti Iskolában 3-3 évet tanult előbb képzőművészet, majd klasszikus gitár szakon. 1987-ben diplomázott a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán, majd 1989 végéig gyakornokként dolgozott Kolozsváron és Margittán.
1990 januárjától a Kolozsvári Rádió műsorvezető-szerkesztője, zenei szerkesztője. Műsorai: Rockpanoráma, Metálmánia, Zenebona, Rockmalom, Észbontó, Rock and Roll FM. 1990-1996 között a Kolozsvári TV-ben Klipp-Top, majd az RTV magyar adásában Rocktáv címmel volt műsora.
Rockzenei újságíróként rendszeres, kéthetente, illetve havonta jelentkező újságoldalt szerkesztett az Európai Időben (1994-2001), a Krónikában (2001-2004), majd a kolozsvári Szabadságban (2004-2012). Fekete Kálmán: Blues 2 című kötetében (2001) az erdélyi zenekarokról szóló fejezet szerzője. 2001-ben és 2002-ben az Erdélyi Gitártábor ötletgazdája és főszervezője.
2003-ban MÚRE Nívódíjat kapott.
1992-től zsűritag több tehetségkutatón (Ki mit tud?, Talentum, DEOT, Félsziget Talentum, Médiabefutó, LEMD, Siculus)
A megyei első titkár bejött egy próbára, és rögtön mondta a mellette álló aktivistának: "ha meglátod a színpadon ezt a hosszú hajú szakállast, rögtön leállítod az előadást". Elkezdtek próbálni, mire ismét odaszólt a kis elvtársnak: "ha meghallod, hogy hangosan játszanak, leállítod a koncertet". Na, mondom, ebből cirkusz lesz.
Boros Zoltán
A hetvenes-nyolcvanas években a rock a fiatalok hangja volt, akik az elnyomó rendszer elől a rockzenébe menekültek. Akkoriban egy rockkoncert nyújtotta leginkább az együttlét örömét és a szabadság illúzióját. Az együtt zenélés, a rockzene mentett meg bennünket sok szomorú dologtól, ami a kommunista rendszert jellemezte.
Virányi Attila, Metropol Group
A magyar kulturális elit nagy része nem azért ült a kommunista pártban, hogy az én számat befogja, kicenzúrázzon vagy rendre utasítson, hanem volt egyfajta összekacsintás.
Csutak István, Garabonciás
Egy kizárólag magyar gyerekekből álló zenekart, amelynek ráadásul több százas rajongótábora volt, nyilván szemmel tartottak. A klubot, ahol próbáltunk és koncerteztünk, folyamatosan ellen-őrizték, és tanácsokat kaptunk arról, hogy a színpadon mit szabad, és mit nem szabad tenni.
Borza Péter, Rival, Trans Express
Minket saját dalainkért kedvel a közönség. Emiatt igenis vannak elvárásaink a szervezőkkel, kiadókkal szemben. Ne vegyenek egy kalap alá olyan playbackelő dance-énekesnőkkel és csapatokkal, akiknek két számítógéppel "hangszerelt" slágere közül az egyik feldolgozás. Mi élőben játszunk igazi hangszereken!
Lénárd "Yogi" József, Knock Out
A divathullámok jönnek és mennek. Jó, hogy vannak, mert egy pillanatnyi lelkiállapotot tükröznek, kiszolgálják a táncos kedvűeket. De a rockzene olyan, mint a nap, mint az állócsillagok. Állandóan ott ragyog, függetlenül attól, hogy ma éppen a break, a rap vagy a techno hódít.
Weinberger Attila