Termék leírás:

Johannes Brahms zeneszerző a romantika korában élt, de tudatosan a bécsi klasszicista zenei formákhoz nyúlt vissza.

Brahms tudatosan fordult szembe a romantikus zenei irányzattal, melyet formabontónak tartott, eszményeit a nagy klasszikusokban kereste. Ezért ellenfelei őt Liszt és Wagner, nemkülönben Schumann által megindított zenei reformmozgalmak ellenzőjének tekintették.
Ma már történeti távlatból szemlélve Brahms működését, tisztán láthatjuk, hogy művészete költőiségének alapvonásaiban éppúgy vérbelien romantikus, mint Liszté, vagy Wagneré: romantikus mondanivalóját azonban klasszikus és kiegyensúlyozott formaművészetével fejezte ki.

Brahms dallamvilága gyökereiben a német népművészetre támaszkodik, költészete végső értelemben saját érzelmeit visszhangozza, műveinek súlypontján szinte gyermeki egyszerűséggel és áhítattal népi hangot üt meg. Brahms nem klasszicizáló, hanem klasszikus művész.

Brahmsot közeli kapcsolatok fűzték az akkori magyar zenei élethez. Több ízben hangversenyezett Pesten, Reményi Edével közösen tett koncertkörutakat, sok magyar barátja volt. Magyaros dallamokat jegyzett fel, és ezeket közismert és népszerű Magyar táncain kívül számos más művében is feldolgozta.

Brahms a szimfónia műfajában csak igen későn kezdett el ténylegesen tevékenykedni. Habozásának oka valószínűleg az lehetett, hogy – ahogyan azt a szerző maga is bevallotta – sokáig nem voltak eredeti ötletei, s Beethoven lépteit hallotta a háta mögött. Ez egyébként a szerző rendkívüli önkritikáját is mutatja. Végül is négy opusszal gazdagította a műfajt a hamburgi muzsikus, s ezeket az utókor a Négy evangéliumként emlegeti.

César Auguste Jean Guillaume Hubert Franck zeneszerző, orgonaművész és zenetanár a romantikus zene nagy alakjai közé tartozik.

Apja ambiciózusan irányította a testvéreket a koncertzongorista pálya felé. A Liège-i konzervatóriumban tanult, majd egy évig Antonin Rejcha magánóráin vett részt. A kor híres zenetanára Liszt Ferencet, Hector Berliozt és Charles Gounod-t is oktatta. 1838-ban Franck a párizsi Conservatoire hallgatója lett. Ezt elvégezve, 1842-ben rövid időre visszatért Belgiumba, de 1844-ben Párizsba költözött és élete hátralevő részében ott élt.

Első orgonaművei 1868-ig nem kerültek publikálásra, jóllehet legszebb zenedarabjai közé tartoznak (Grande Piéce Symphonique). Orgonistaként az improvizáció mesterének tartják. Tizenkét nagy orgonaműve okán a legkiemelkedőbb orgonaművészek közé sorolják, közvetlenül J. S. Bach után. Munkái az évszázad legszebb francia orgonaművei, melyekkel megteremtette a francia szimfonikus orgonastílus alapjait. Különösen a Grande Pièce Symphonique, ez a 25 perces kis műve jelölte ki az utat az olyan orgonisták felé mint Charles-Marie Widor, Louis Vierne, és Marcel Dupré.

Műveire jellemző egyfajta ciklikus forma. Ilyen módon formál egységet több tételből, melyben a mű fő témái egy kezdőmotívumból fejlődnek ki. A zenei főtémák, bár végig kapcsolódnak egymáshoz, egy végső vonulatban kapnak összefoglalást. Gyakran komplex kontrapunktikus zenéje harmonikus nyelvezetet használ, mellyel a késő romantika prototípusa lesz. Zenéjén érezhető Liszt Ferenc és Richard Wagner hatása. Kompozícióiban tehetségesen és előszeretettel alkalmaz gyakori, könnyed modulációkat. Jellemzően ezek a modulációs szekvenciák, melyeket váltó akkorddal vagy egy dallamfrázis inflekciójával ér el, végül harmóniailag távoli hangnemekbe érkeznek meg.

Modulálni! Folyton modulálni! - ez volt tanítványaihoz intézett leggyakoribb instrukciója. Franck modulációs stílusa és a dallamfrázisok inflekciójának idiomatikus módszere műveinek legismertebb jegye. Zenéjéhez a kulcs emberi természetében keresendő. Hangulatai mély és komoly vallásos érzelmeket sugároznak, gyakran örömteli, boldog vagy misztikus felhanggal, de soha sem könnyeden vagy humorosan.

Szokatlan egy ilyen formátumú és reputációjú zeneszerzőtől, de Franck zeneszerzői híre egy kisebb kompozíciócsoportján alapszik, melyet későbbi éveiben alkotott meg. Különösen a D-moll szimfónia (1886-88), a Szimfonikus variációk, a Prelűd, korál és fúga szólózongorára (1884), az A-dúr szonáta hegedűre és zongorára (1886), és az F-moll zongorakvintett (1879). A szimfónia a fiatalabb francia zeneszerző generáció különös csodálatát vívta ki. Ennek a műnek köszönhető a francia szimfonikus tradíció sokéves hanyatlás utáni megújulása.

Legismertebb rövid darabjainak egyike a Panis Angelicus motetta, melyet eredetileg tenorszólóra írt orgona és vonós segédlettel, de megírta ennek több verzióját is- további énekhang és zeneszerszám kombinációkra.
César Franck jelentősen befolyásolta kora zeneművészetét. Közrejátszott a kamarazene megújulásában, és feléledésében. A ciklikus forma széles körű használatát alakította ki. Claude Debussy és Maurice Ravel felelevenítette és felhasználta ezt a ciklicitást, bár az ő koncepciójuk már nem teljesen a Franck-féle forma.

César Franck nagy hatása személyiségében is keresendő. A legkiemelkedőbb humánum, az egyszerűség, a vallásos érzelem és a szorgalom embere volt.

Johannes Brahms - Sonata For Violin And Piano No 1

1. Vivace ma non troppo
2. Adagio
3. Allegro molto moderato

César Franck - Sonata For Violin And Piano in A major

4. Allegro ben moderato
5. Allegro
6. Recitativo - Fantasia: Ben moderato - Largamento con fantasia
7. Allegretto poco mosso

A hybrid SACD olyan SACD (Super Audio Compact Disc), amely a hagyományos CD/DVD/BD játszókon is lejátszható, mert az 5.1-es surround és a 2.0 stereo SACD hangsávokon túl a korong alsó rétegén megtalálható a hanganyag hagyományos sztereó CD változata is.