Termék leírás:

A Van Halen név hallatára mindenkinek a Jump meg a Panama című dal ugrik be elsőre... A dolog nem véletlen, hiszen 1984-ben a Jump-al ért a csúcsra a David Lee Roth-érás csapat. Abban az évben lettek 10 évesek (1974, Pasadena, Kalifornia), túl voltak 5 sikeres lemezen, rock körökben már a csúcsra értek, de a kommerszebb zeneiparba nem sikerült bejutniuk. Aztán Jump-al ez is sikerült. Ekkor már a modern rock gitárjáték legnagyobb reformere, Eddie Van Halen és a laza-kalifornia-party feeling legnagyobb királya, David Lee Roth között a viszony végleg megromlott. Érdekes története van ennek az etalon albumnak.

Eddie Van Halen a játékával már a kezdetek óta reformálta a rockzenében a gitár hangzását. Ő volt a műfaj első modern gitárhőse, akinek a játékából kinőtte magát az a fúziós gitárjáték, amit még manapság is minden modern rock banda alkalmaz. Jazz technikákat hozott át a rockba, és meg tudta tartani a nagyon laza előadásmódot, de a korábbi gitár-hősöknél sokkal tisztábban és precízebben volt képes előadni azokat. A Van Halen zenekar Eddie játékával már az első lemezével 1978-ban történelmet írt. A Eruption című instrumentális szerzemény hatásai azóta érezhetők a legnagyobb rock gitárhősökön.

1982-re a világon minden zenész tudta, hogy kicsoda Eddie Van Halen és mire képes hangszerével. De olyan tarthatatlan lett David Lee Roth és a közte kialakult robbanásig feszült viszony, hogy a Diver Down lemez nem sikerült túl jól. Eddie változtatni akart. Elutasította az őt felfedező Gene Simmons ajánlatát és nem lett Ace Frehley helyettese a Kiss tagjaként, de igent mondott a pop világ királyának, Michael Jackson-nak és managerének, Quincy Jones-nak a meghívására, és megírta a szólót a Thriller albumon szereplő Beat It-hez. Az együttműködés mind a két félre nagy hatással volt. Michael Jackson minden későbbi lemezére felkerültek rock dalok, minden turnéjára magával vitt egy-egy gitárhőst, aki képes volt utánozni Eddie játékát.

Eddie Van Halen pedig a hatására elkezdte puhítani az addigi elképzeléseit és elkezdte felhasználni a szintetizátor adta popzenei lehetőségeket. A 33 perces 1984 album sikeréhez így ha átvitten is, de Michael Jackson-nak is köze volt, ahogy a Thriller sem lett talán a popzene legtöbbet eladott lemeze, ha a Toto zenészei mellett nem Eddie Van Halen-t hallhattuk volna rajta. A fúzió megtörtént. Ha a Beat It-et Michael Jackson elképzelésének mondhatjuk a rockról, akkor a Jump-ot Eddie Van Halen popzenei elképzelésének mondhatjuk.

Természetesen nem csak ez volt a szintetizátor albumra kerülésének oka, hiszen Ronald Reagan elnök akkoriban hírdette meg a csillag-háborús elképzeléseit, a rakéták helyett akkor kezdtek az űrbe szállni repülők, ebben az évben jelentet meg a Macintosh. A technológia fejlődése és kihívása ugyanúgy közrejátszhatott a szintetizálásban, mint a Beat It.

A lényeg az, hogy Eddie Van Halen kísérletezett a szintetizátorral, aminek az eredménye az 1984 című űr-hatású szintetizátor felvezető és a Jump című mega-sláger lett. Az albumon ezen kívül is szerepel szintetizátor, de ilyen mennyiségben és minőségben a gitáros soha többet nem használta a hangszert.

Az 1984 album 33 percét nem csak a két nagy sláger, a pop-felé nyitó Jump és a klasszikusabban van Halen ízű, karcos, rockos Panama tette az év legfontosabb lemezévé. A tempós, Steve Vai-t ihlető Hot for Teacher, rock szempontból legalább olyan fontos dala az albumnak. Nem véletlen, hogy David Lee Roth távozása utáni szóló bandájának Steve Vai lett a gitárosa. Vai sok trükköt lesett el és fejlesz tovább Eddie fegyvertárából.

A hatalmas siker (egyedül Michael Jackson Thriller lemeze előzte meg az 1984-et az eladási listákon) ellenére a Van Halen és David Lee Roth megváltak egymástól. A Van Halen rövid kísérletezés után, megtalálta Sammy Hagar-t és elindult egy mégsikeresebb úton. David Lee Roth pedig némi California Girls-özés után csapatába csábította Steve Vai-t és Billy Sheehen-t, és az 1984 albumnál sokkal pörgőbb, de nagyban a Van Halen világára emlékeztető Eat 'Em and Smile albummal, 1986-ban ugrás-szerűen beindította a szóló karrierjét.

David Lee Roth – ének
Eddie Van Halen – gitár, billentyűs hangszerek, vokál
Michael Anthony – basszusgitár, vokál
Alex Van Halen – dob, percussion

1. 1984  1:07
2. Jump  4:04
3. Panama  3:32
4. Top Jimmy  3:00
5. Drop Dead Legs  4:14
6. Hot for Teacher  4:44
7. I'll Wait  4:45
8. Girl Gone Bad  4:35
9. House of Pain  3:19