Termék leírás:

A Genesis életében egy korszakot lezáró és egyben új korszakot nyitó klasszikus album.

A Genesis együttes történetében vízválasztó lemez volt az eredetileg 1980-ban megjelent Duke. Ez volt az az album ugyanis, amely még egyrészt magán hordozta a korábbi, progresszív Genesis-lemezek és dalok stílusát, de egyben már az együttes újabb, slágeresebb irányvonalát is megmutatta. A Duke album mindenesetre nagy sikert ért el.

A Genesist ebben az időszakban már csak három állandó tag alkotta: a billentyűs Tony Banks, a basszusgitáros, gitáros Mike Rutherford és a dobos, énekes Phil Collins (a koncerteken persze kiegészületek vendégzenészekkel).

A Duke hosszú, több mint 55 perces album, és magán hordozza mindazon erényeket, amelyet a Genesis addig is megtestesített. Egyrészt az egész album egy úgynevezett konceptlemez, azaz egy történetre vannak „felhúzva” a dalok, másrészt a felvételek többsége önmagában is összetett dal, több ritmus- és dallamváltással, gazdag hangszereléssel, sok vokállal. Azonban már kikacsint az eljövendő Genesis-hangzás felé is, azaz felkerültek rá olyan számok, amelyek dallamvezetése egyszerűbb, slágeresebb témát hordoz, és ezen az albumon jelenik meg először a dobgép is néhány alkalommal. Szóval mindenképpen összetett lemezről van szó, de talán ez teszi még izgalmasabbá.

A történet tulajdonképpen egyszerű: a főszereplő Duke (aki a lemezborító grafikájának tanúsága szerint egy kis fejű, nagy testű figura) beleszeret a szép Duchessbe, aki azonban elhagyja, megcsalja, összetöri a szívét, és Duke attól fogva őt keresi mindenhol, vágyódik utána, de a nőt ez többet nem érdekli már. Ebből születnek hol szomorúan érzelmes, hol pedig már szinte dühös dalok. Phil Collins éneke kimondottan élvezetes, nagyon jó színészi képességekkel megáldva tud eljátszani különféle helyzeteket is a hangjával (szomorúság, düh, komikum), a dobjátéka pedig rendkívül összetett. Banks gyönyörű dallamokat hoz a billentyűsökön, gazdag szólókkal, míg Rutherford remekül oldja meg a basszusgitáros és a gitáros szerepét egy személyben.

Érdekesség egyébként, hogy a lemezt nyitó Behind The Lines című dalt aztán Phil Collins feltette az 1981-ben megjelent, első szólólemezére is, csak funkysabb témával. A dalok között egyébként sok instrumentális átkötés található, a CD-t záró két szám pedig — egy kis énekrésztől eltekintve — szintén instrumentális felvétel.

A Duke album igen nagy siker lett, számos dalát előadták koncerten (a Turn It On Again koncertváltozata például a közönségzajjal együtt az UEFA hivatalos dala is lett), és a mostani remaster kiadásban pedig megújult hangzással élvezhető újra!

Tony Banks – keyboards, background vocals, 12-string guitar
Phil Collins – percussion, drums, lead vocals, drum machine
Mike Rutherford – basses, guitars, background vocals

A

1. Behind The Lines
2. Duchess
3. Guide Vocal
4. Man Of Our Times
5. Misunderstanding
6. Heathaze

B

7. Turn It On Again
8. Alone Tonight
9. Cul-de-Sac
10. Please Don’t  Ask
11. Duke’s Travels
12. Duke’s End