Termék leírás:

Habár a Led Zeppelin rock-léghajója már rég megtette tökös muzsikákkal teli hosszú útját, ez korántsem jelenti azt, hogy a rajongók hallgatnivaló nélkül maradnának: 2014. nyár elején jön a zenekar első három klasszikus albumának újrakiadása.

Természetesen az ünnepélyes külcsínhez megfelelően izgalmas belbecs is dukál. Maga a legendás Zepp’ gitáros, Jimmy Page áll a lemezek remasterelésének hátterében.

A rock-klasszikusok utómunkálatain dolgozó Jimmy Page-t egyébként rendkívül nagy megtiszteltetés érte nemrég. Bejelentették, hogy a gitáros május 10-én tiszteletbeli doktori címet kap az Amerikai Egyesült Államok egyik legnívósabb zenei felsőoktatási intézményétől, a Berklee College of Music-tól. Page mérhetetlen háláját fejezte ki a Berklee felé, hiszen – ahogy azt korábban a Rolling Stone-nak nyilatkozta – az amerikai zene már a kezdetektől fogva meghatározó volt muzikális fejlődése és pályafutása szempontjából. A ceremóniára a Bostoni Egyetem több ezer férőhelyes Agganis Arenájában kerül majd sor.

1969. október 22-én jelent meg a Led Zeppelin második albuma, a Led Zeppelin II (nem hivatalos nevén The Brown Bomber – A Barna Bombázó). A Led Zeppelin ötleteit továbbfejlesztve egy még sikeresebb és hatásosabb albumot hoztak létre.

Dalok írására és felvételekre csak a turnék szünetében volt lehetőségük, így minden dalt más stúdióban vettek fel, épp abban, amelyik a legközelebb volt. Az elkészült dalok híven tükrözik a zenekar nyers, de egyre javuló hangzását és előadóművészi fejlődését 1969 augusztusáig. Ezalatt négy európai és három amerikai turnét bonyolítottak le.

A Led Zeppelin II az 1970-es évek hard rockjának nyitánya: a bluesos hangzású dalok, mint a "Whole Lotta Love", a "Heartbreaker", a "Moby Dick", a "The Lemon Song" és a "Bring It on Home" ma már a műfaj klasszikusai közé tartoznak, melyekben a gitárriff határozza meg a dalt és adja a fő dallamot. 1969 könnyűzenéjében ez még rendhagyónak számított. Jimmy Page szólója a "Heartbreaker"-ben a zenekar intenzitását tükrözi és sokan próbálták már felülmúlni. Page tehetségét, találékonyságát és produceri minőségében vett eredetiségét bizonyítják az úttörő felvételi eljárások és a dobok bemikrofonozásával létrejött effektek (például a "Ramble On" és a "Whole Lotta Love" című dalokon). Az instrumentális "Moby Dick" John Bonham dobszólója, mely koncerteken több, mint fél óra hosszat tartott.

A Led Zeppelin II-n is hallhatóak más zenei megoldásokkal és stílusokkal való kísérletek. Jó példa erre az egyszer visszafogott, másszor hangos "What is and What Should Never Be", a "Ramble On" (melyben Page akusztikus gitáron játszik), vagy a popos "Thank You". A "Ramble On" teremtette misztikus légkör először társítja a hard rockot és a fantasztikus témákat. Ennek eredete részben a két-három évvel korábban virágkorát élő pszichedelikus zenében, részben Robert Plant Tolkien iránti rajongásában keredendő. Utóbbi hatás majd a Led Zeppelin címnélküli negyedik albumán éri el a tetőpontját. (Később rengeteg zenekar merített ihletet hasonló forrásokból.)

A Led Zeppelin legnagyobb sikere kereskedelmileg a "Whole Lotta Love" volt; Miután az Atlantic Records kislemezen kiadta (a zenekar akarata ellenére), 1970 januárjában a 4. helyet érte el a Billboard Hot 100-as listáján. B-oldala, a "Living Loving Maid (She's Just a Woman)" 1970 áprilisában a 65. lett.

A Led Zeppelin II – és az első album – kereskedelmi sikere után többen vádolták meg a zenekart plagizálással (például Willie Dixon a "Whole Lotta Love" szövege miatt).

Az albumot sokan a heavy metal előfutárának tartják.

Jimmy Page – akusztikus, elektromos és pedálos steel gitár, teremin, vokál, producer
Robert Plant – ének, szájharmonika
John Paul Jones – basszusgitár, orgona, vokál
John Bonham – dob, ütőhangszerek, vokál

Side A:

1. Whole Lotta Love (Willie Dixon/Bonham/Jones/Page/Plant) – 5:34
2. What is and What Should Never Be (Page/Plant) – 4:45
3. The Lemon Song (Howlin' Wolf/Bonham/Jones/Page/Plant) – 6:19
4. Thank You (Page/Plant) – 4:49

Side B:

1. Heartbreaker (Bonham/Jones/Page/Plant) – 4:14
2. Living Loving Maid (She’s Just a Woman) (Page/Plant) – 2:39
3. Ramble On (Page/Plant) – 4:24
4. Moby Dick (Bonham/Jones/Page) – 4:20
5. Bring it on Home (Dixon/Page/Plant) – 4:21