Termék leírás:

A Papaver Cousins, azaz Nagy Barnabás és Szendrey-Nagy Olivér énekes-gitárosok zenekara.

A Papaver Cousins duó a kétezertizes évek hazai akusztikus zenei reneszánszában tűnt fel. A kétgitáros-kéténekes felállás legtöbb árnyalatát bemutatták, így alighanem joggal érezték, hogy a dúsabb zenekari megszólalás felé érdemes kanyarodniuk.

A Bad Writing részben ennek a fordulatnak a lenyomata, részben pedig a még cizelláltabbá tett akusztikus, szolidan folkrockos dalok tárhelye. És egyik erénye, hogy efféle kétarcúság mégsem jellemzi, játszi könnyedséggel illeszkednek egymáshoz az egyszerű, szívből küldött rockdalok és a néha egészen ihletett, briliáns folkos szerzemények.

Még egyértelműen utóbbiak között szerepelnek a lemez kiemelkedő pillanatai (The Clouds Are Moving Fast Here, Favorite Failed Attempt), a szépen gatyába rázódó heartlandrock pedig akkor a megkapóbb, amikor Bruce Springsteen a mindenük (Selfish Enough) – kevésbé, amikor a Pearl Jam (Bad Writing). De hogy megérte az iránymódosítás, és megéri bíbelődni ezzel a hangszereléssel, arra a katarzis felé tartó záró kulcsdal a legjobb példa.

A lemezről és a dalokról külön is szólt a két szerző:
„a Bad Writing lemez a ciklikusságról szól. A tételmondata pedig az „it seems we are all about hope, relation to subject and repetition” sor. Adott helyzetben egy ember viselkedését három dolog határozza meg. A tárgy iránti remény, a tárgyhoz történő viszony és a tárgy megszerzéséhez vagy éppen elkerüléséhez szükséges cselekedetek. Ha megbomlik ezek háromszöge, mert elértük a vágyott tárgyat, akkor gyakorlatilag azonnal egy ugyanolyan helyzetben találjuk magunkat, mint amin éppen túlvagyunk. Egyébként pedig, ez egy egyszerű rocklemez arról, hogy hogyan szeretünk.”

1. Boyz And Girlz
A nyitódal talán a legegyszerűbb és legsekélyebb az egész lemezen. Pont olyan egyszerű, mint ahogy egymást keressük „csajozás” meg „pasizás” címszó alatt. Nevetségesek és nagyon szerethetőek vagyunk.

2. Bad Writing
A „rossz írás” nem azt jelenti, hogy ez az egész ciklikusság alapvetően élvezhetetlen lenne. Mert egyébként csodálatos. Sokkal inkább azt, hogy nagyon kedvesen bugyuta az, amilyen helyzetekbe hozzuk magunkat és amik ellen egyébként nem nagyon kell tenni semmit sem.

3. The Clouds Are Moving Fast Here
Ennél a dalnál érkezünk meg oda, hogy el kell tudjuk fogadni azt, ahogyan feldolgozzuk a saját narratívánkat. És hogy olyan igazán semmi bajunk nem lehet.

4. Leaves
Ahogyan a leveleken látszik, ha baja van a fáknak, a körmeinken is látszik, hogy mivel hogyan küzdünk meg.

5. Selfish Enough
BRUCE SPRINGSTEEN.

6. Favorite Failed Attempt
Egy Faulkner-könyv hátoldalán olvastam azt, hogy az öreg annak alapján értékelte az embereket, amilyen kitartással és következetességgel buknak el. Tök jó.

7. Sea
Ez a dal annak a naivitása, amikor elhisszük, hogy a fülünkhöz szorított kagylókból a tengert halljuk. Aztán kiderül, hogy ha félbevágunk egy sörösdobozt és a fülünkhöz szorítjuk, akkor pont ugyanazt halljuk, mint kicsiként a tisztaszobában.

8. Denied Flowers
Régebben beszélgettünk arról Barnival, hogyha a visszautasított virágokat vissza lehetne vinni valahova, akkor kaphatnának azok a virágok még egy esélyt, hogy valaki napját szebbé tegyék.

9. Salty Sweet Circles
Annak a grafikussága és kiszolgáltatottsága, ahogy egymás után édes és sós dolgokat kezdünk el magunkba tömni, szerintem szépen ábrázolja azt, amikor csendben emésztjük magunkat, mert épp nem tudjuk, hogy mit szeretnénk.

10. Thick Stemmed Tulips
A vastagszárú tulipánokat nagyon szeretem, én is az vagyok.

11. Lock And Leave
:)