Termék leírás:

Az Amused to Death Roger Waters harmadik konceptalbuma szólóban, amely 1992. szeptember 1-jén jelent meg.

Vélemények szerint ez Waters legjobb szóló munkája, és egyben a társadalommal legkritikusabb albuma a The Wall óta. Központjában a televízió romboló hatása és a tömegmédia áll. Az albumot Neil Postman könyve, az Amusing Ourselves to Death inspirálta, amely szintén egy kritika a televízióról és kultúrájáról.

Ha egyáltalán lehetséges a Falnál érettebb alkotást létrehozni, akkor
Watersnek ez sikerült. Az Amused To Death legalább olyan komoly kérdéseket feszeget mint a The Wall, csak közben változott (torzult?) a világ, érettebb lett az alkotó, és ezek az ismérvek jól fellelhetők a művön.

Az 1992-ben született konceptalbum a modern nyugati társadalomról fest elkeserítő képet a hallgató elé. Amit mi akkor még nem érthettünk - mert tele voltunk saját társadalmi rendünk változásának negédes illúziójával és önnön vakságunk tompaságával - mára sokunk számára nyilvánvalóvá vált. Testet öltött a nyugati civilizáció suicid birkaszelleme, a totális médiaterror, mely lélekgyilkos agressziójával tizedeli a még emberi aggyal rendelkező robotizált egyedek millióit. Amikor emberek milliárdjai nézi karba tett kézzel, fotelben ülve, PVC-kaját ropogtatva, tudat- és májgyilkos folyékony mérget szürcsölgetve, miként mészárolják le embertársait egy másik országban, a szent dollár és annak haszonélvezőinek érdekében.

Waters akkori meglátása szerint – mely sajnos igaznak bizonyult – ez a faj halálra szórakozta magát. Teljesen érzéketlen az egykori emberi erények és az erkölcs iránt, asszisztál egy mindenek feletti „elit” gonosz tervéhez, saját gondolatokra alkalmatlan, parancsok végrehajtására programozták, és mint emberi lény megszűnt létezni. Mi maradt belőle? Egy fogyasztógép. Ez már egy másik létforma, mely sajnos nem abba az irányba változik, amerre az embert a képességei predesztinálják…

Ebben a médiának kulcsszerepe van Waters szerint. A lemez zeneisége felemelő, Waters zsenije ismét megkérdőjelezhetetlenül megmutatkozik. Félelmetes zajok, csodás dallamok, pompás zenei megoldások és ötletek, kitűnő zenészek: mindezek az ismert univerzum egyik legjobb felvételévé teszik az albumot. Játszik a zörejekkel, a dinamikával éppúgy mint a hangszerekkel. Roger lenyűgöző előadásmódja pedig egy másik dimenzióba emeli az egész alkotást.

Az alapműnek számító album 2015-ben újra kiadásra került. A nulláról újrakevert és teljesen újramaszterizált hanganyag a sztenderd CD kiadás mellett -limitált példányszámban- egyéb formátumokban (200 grammos audiofil deluxe dupla LP+extra booklet, Picture Disc dupla LP, CD+5.1 surround Blu-ray Audio+extra booklet deluxe box set) is elérhetővé vált, a gyűjtők, a hi-fitsták és a Pink Floyd fanatikusok örömére.

Roger Waters – szintetizátor, basszusgitár, gitár, ének
Jeff Beck – gitár
Rita Coolidge – ének
Don Henley – ének
Michael Kamen – hangszerelés, karmester
John Patitucci – basszusgitár, gitár
Andy Fairweather-Low – gitár, ének
Geoff Whitehorn – gitár
National Philharmonic Orchestra
Marv Albert – ének
Charles Fleischer – ének
P.P. Arnold – ének
Graham Broad – ütős hangszerek és dob
Luis Conte – ütős hangszerek
John Bundrick – orgona
Denny Fongheiser – dob
Jeff Porcaro – dob
B.J. Cole – steel gitár
Bruce Gaitsch – gitár
Rick DiFonzo – gitár
James Johnson – basszusgitár
Kenneth Bowen – karmester
John Dupree – hangszerelés, karmester
Doreen Chanter – ének
Linsey Fiddmont – ének
N'Dea Davenport – ének
Natalie Jackson – ének
Jon Joyce – ének
Katie Kisoon – ének
Lynn Fiddmont – ének
Jim Haas – ének

LP 1

Side A
1. The Ballad of Bill Hubbard
2. What God Wants, Pt. I
3. Perfect Sense, Pt. I
4. Perfect Sense, Pt. II

Side B
1. The Bravery of Being Out of Range
2. Late Home Tonight, Pt. I
3. Late Home Tonight, Pt. II
4. Too Much Rope
5. What God Wants, Pt. II

LP 2

Side A
1. What God Wants, Pt. III
2. Watching TV

Side B
1. Three Wishes
2. It's a Miracle
3. Amused to Death