Termék leírás:

A Fragile csupán ismerkedési est volt a régi tagok és Wakeman között, és a lemezről lemezre való fejlődés a Close To The Edge albumon csúcsosodott ki. Anderson ekkoriban ismerkedett meg Igor Sztravinszkij illetve Jan Sibelius zenéjével, amely még tovább tágította a Yes horizontját. Az énekes ugyan nem volt kimondottan iskolázott, azonban autodidakta módon szélesítette világszemléletét, a hétköznapi életben is bonyolult körmondatokkal fejezte ki önmagát.

Dalszövegei egyre több metafizikai elemet tartalmaztak, komoly fejtörést okozva nem csak zenésztársainak, rajongóiknak, hanem kritikusainak is.

A Close to the Edge fő ihletője Hermann Hesse Siddhartha című novellája volt. Ugyan a dalszövegek csak áttételesen utalnak a regényre, de megadják az album poszthippi filozófiai alaphangját, megjelenítve mind a kereszténység, mind a buddhizmus tanait.

De a rejtélyes dalszövegekre csupán díszítő elemként tekintsünk, fő funkciójuk annyi hogy kiegészítsék a lemez tekervényes hangképeit.

A fokozatosan felerősödő természeti zajok (madárcsicsergés, vízesés) után vulkánkitörés- szerűen tör előre Howe Gibsonja, Bruford bonyolult ritmusképleteivel. A káosz hangjait az ének szelídíti meg. Ezután a progresszív rockra annyira jellemző hangulat- és ütemváltások következnek, A Get up I get down lebegő, ambientes, áhitatos részeit, Wakeman templomi orgonája teszi még fenségesebbé, majd újabb váltás és a virtuóz hammond és moog szólók után, jön a magasztos finálé. A spirituális magasságok elérve, a tudás megszerezve, az út véget ért.

Az And you and I hallgatása közben az embert az időtlenség érzése hatja át.

Egyfajta zenei hullámvasút ez a négy tételes darab. Az első tételt a - Cord of life - kezdetben tétova akusztikus akkordjai és Anderson mesélős éneke uralják, majd hamar elérjük a tetőpontot az Eclipse képében. A mellotron, a moog, a pedal steel gitár együttes hangzuhataga illetve Anderson szférákba emelkedő hangja számomra több évtized után is megunhatatlan. A Preacher the Teacherben visszatér az akusztikus gitár, Wakeman siklóként tekergő szintetizátor hangjai által támogatva. Anderson szövegileg megidézi a téziseit a templom ajtajára szögező Luthert, majd rövid időre visszatér az Eclipse crescendója, hogy aztán jöjjön a záró Apocalypse amelynek optimista sorai visszautalnak a Siddhartára.

A befejező Siberian Khatru, a zenekar rockosabb vénáját mutatja, hard rock riffek, rövidke szitár, csembaló szóló, és Anderson könnyed, energikus éneke jellemzi. A dalszöveget értelmezni felesleges, mert itt a szavak ismét csak díszítőelemként jelennek meg „random üzemmódban”.

A lemez zenei és szövegi bonyolultsága ellenére hatalmas sikert hozott a zenekarnak. Angliában platina, Amerikában aranylemez lett, szupersztár státuszba emelve Andersonékat. A kritikák az egekig magasztalták a lemezt, mérföldkőként aposztrofálva.

Jon Anderson – vocals
Steve Howe – guitars, vocals
Chris Squire – bass, vocals
Rick Wakeman – keyboards
Bill Bruford – drums, percussion

Track listing: