Termék leírás:

A Zappa in New York Frank Zappa 1976 decemberében a New York-i Palladiumban tartott koncertsorozaton rögzített koncertalbuma, a hivatalos diszkográfiában a 23.

A Zappa in New York-on jellemzően új dalok hallhatóak. A "Punky's Whips" meglehetősen komplex kompozíciójában Terry Bozzio dobos meséli (énekli/üvölti) el a Punky Meadows, az Angel együttes gitárosa iránti vonzalmát.

A "Titties and Beer" zenés játékában szintén Bozzióé az egyik főszerep: ő az ördög, akivel Zappa (a motoros vagány) megpróbál szövetségre lépni, hogy a csaját visszaszerezze.

Tipikusan Zappai motívumként a legőrültebb dalok közé olyan zeneileg elképesztően összetett darabok kerültek, mint a "The Black Page" vagy a "Manx Needs Women", amelyek a legmesszebbmenőkig igénybe vették a zenészek képességeit.

Még talán ezeken is túltesz az eredeti kiadáson egy teljes bakelitoldalt kitöltő "The Purple Lagoon", aminek amúgy is bonyolult ritmikájú fődallama mellett (azzal egyidőben) a csapat másik fele a szintén komplikált (a lemez megjelenésekor még kiadatlan) "Approximate"-et játssza.

Az új számok mellett olyan régi klasszikusok is helyet kaptak a lemezen, mint a "Sofa" vagy a hatvanas éveket megidéző "Big Leg Emma".

A zenekar magja a viszonylag szikárabb felállású 76 őszi csapat, a Terry Bozzio és Patrick O’Hearn alkotta kiváló ritmusszekcióval, Ray White karakteres, bluesos énekével, és Eddie Jobson billentyű- és hegedűjátékával.

Az In New York lemez savát-borsát ugyanakkor a csapat kibővítése adta: csatlakozott hozzájuk a Saturday Night Live fúvósszekciója, köztük Lou Marini és Tom Malone, de a Brecker Brothers duó is. Régi ismerősként ismét felbukkant Ruth Underwood ütős, aki 1974 óta nem játszott Zappánál; a "Punky's Whips" és az "The Illinois Enema Bandit" narrátoraként pedig Don Pardo, neves rádió- s tévébemondó mutatkozott be, aki az I’m The Slime egy belső versszakát "énekelte" is.

(A koncertet megelőzte egy fellépés a Saturday Night Live műsorban ’76 novemberében, ahol ugyanez a felállás eljátszotta a "Peaches", a "Purple Lagoon" és az "I'm The Slime" című számokat, az utóbbiban ugyancsak Don Pardo közreműködésével.)

Ezen a lemezen játszik először (ha csak a stúdióutómunkálatokban is) Ed Mann ütős; a "stafétát" Ruth Underwood adja át neki, akitől még 77 tavaszán is segítséget tudott kérni problémás kérdésekben.

Frank Zappa – karmester, szólógitár, ének
Ray White – ritmusgitár, ének
Eddie Jobson – billentyűs hangszerek, hegedű, vokál
Patrick O'Hearn – basszusgitár, vokál
Terry Bozzio – dobok, ének
Ruth Underwood – ütőhangszerek, szintetizátorok és "emberileg lehetetlen stúdió-utómunkálatok"

Don Pardo – narráció
Dave Samuels – timpani, vibrafon
Randy Brecker – trombita
Mike Brecker – tenorszaxofon, fuvola
Lou Marini – altszaxofon, fuvola
Ronnie Cuber – baritonszaxofon, klarinét
Tom Malone – harsona, trombita, pikoló

John Bergamo – ütőhangszerek (stúdió)
Ed Mann – ütőhangszerek (stúdió)
Lou Anne Neill – osmotic harp overdub

LP 1

Side A

1. Titties N Beer
2. I Promise Not To Come In Your Mouth
3. Big Leg Emma

Side B

1. Sofa
2. Manx Needs Women
3. The Black Page Drum Solo/Black Page #1
4. Black Page #2

LP 2

Side A

1. Honey, Dont You Want A Man Like Me?
2. The Illinois Enema Bandit

Side B

1. The Purple Lagoon (Side B)

LP 3

Side A

1. Black Napkins
2. Cruisin For Burgers (1977 Mix)

Side B

1. The Black Page #2 (Piano Version)
2. I Promise Not To Come In Your Mouth (Alt. Version)
3. Punkys Whips (Unused Version)
4. The Black Page #1 (Piano Version)